Az utóbbi nyolc napban nem voltam netközelben, látom, jó nagy a termés. A soproni meccsről így egy héttel később túl sokat már nem akarok írni; nem volt magas a színvonal, de izgalmas hajtós meccs volt, jóval több soproni helyzettel. Azért nekünk is voltak ziccereink. Pl. Jovánczaié. Találkoztam más kaposváriakkal is, szervezett szurkolás mint olyan nem volt, a White Wolves sem jött el, legalábbis drapi nem volt. Találkoztunk Rajczi Petivel is, aki régi kaposvári ismerősökkel volt. Túl nagy szurkolás a hazai oldalon sem volt, a nagyobb helyzetek után kezdtek inkább bele egy-egy hajrá Sopronba! A meg nem adott góljuk viszont annyira felbőszítette őket, hogy a bírók a végén csak kisebb nehézségek árán tudtak bejutni az öltözőbe. A mieink ilyen harcos hozzáállással biztosan nem fognak kiesni. Mivel ma érkeztem haza az Alföldről, az Újpest meccset sajnos ki kellett hagynom, de az ikszet így látatlanban értékesnek tartom. A kapu mögöttiek Újpest-ócsárlásához túl sok hozzáfűznivalóm nincs, szerintem nem kéne mindjárt az évad elején ellenségeket szerezni magunknak, pláne, hogy idegenbe nem jönnek majd a legnagyobb pofájúak. De mondom, erről vitatkozni itt nincs túl sok értelme, mert szerintem az ideírogatók közül senki sem a kapu mögülről figyelte a meccset. Pápán nyernünk kellene. Hajrá Rákóczi!