Még az "eset" előtt beszéltem a tanárnővel,aki azon kívül,hogy felhívta a többi tanerő figyelmét is a dologra,és ő is megpróbált jobban odafigyelni,többet nemigen tehetett.

Nem tudom,nálatok hogy van,de itt a szünetben van a folyosókon elméletileg ügyeletes tanár,de őt is elhívják néha ,stb és olyankor a gyerekek ideiglenesen felügyelet nélkül maradnak.

A fiam ezzel a cselekedetével kivívott bizonyos tiszteletet a többiek szemében,mert ő volt az egyetlen,aki szembe mert szállni.Ez bizonyos fokig kihat arra is,hogy ha ő a közelben van,a többieket sem bántja.

Közben vége lett a sulinak,nem tudom idén hogy lesz,csak reménykedem benne,hogy ilyenre többet nem kerül sor,talán  ennek az esetnek a hatása kitart idén is.Ha nem,megint kezdem a lépcsőfokokat előlről.De magam sem örülnék,ha ismét ezzel kellene lezárni.De ki sem zárhatom.

Inkább attól tartok,hogy a gyerekem a nyáron annyit nőtt és erősödött,hogy maradandó kárt okozna,hiszen nincs hozzászokva a verekedéshez és nem biztos,hogy féken tudja tartani az erejét.Maradandó dolgot természetesen én sem szeretnék.