"Az ember, a ki eltévelyedik az értelemnek útáról, az élet nélkül valók gyülekezetiben nyugszik." (Péld. 21:16)

Isten nem azt kívánja tőlünk, hogy meggondolás nélküli vak hittel higgyünk Benne, vagy bármi másban. Arra kér bennünket, hogy gondolkodjunk, és a Tőle kért (kapott) értelmünket használjuk is fel. Mérlegeljük a jó és a rossz közötti különbséget, gondolkozzunk el a dolgok eredetéről. Szükséges értelmünket használni, hogy meglássuk azt, hogy mi az, ami használ, és mi az, ami árt. Ha nem vagyunk hajlandóak értelmünket használni, akkor Isten e csodálatos ajándékát elherdálva előbb-utóbb a pusztulás lesz az osztályrészünk.

"Nincs bölcseség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen." (Péld. 21:30)

Minden Istentől származó dolog értelmes, és sohasem hiábavaló. A Tőle származó dolgok mind tökéletes ajándékok. Mégis sok igazságtalansággal és helytelen dologgal találkozunk napjainkban. Ám ezek mind az ember engedetlen viselkedésének (azaz az önzés útjára való lépésének) a következményei.