Én nem találom annyira rémesnek.Ilyen van.Nem lehet állandóan menekülni,egyik iskolát próbálni a másik után.Előbb utóbb szembesulni kell a problémával.Jelzem a gyerek osztályfőnöke egy nagyon szigorú ,de igazságos tanárnő,minden tiszteletem az övé.De ő sem lehet ott mindenhol.Ekkora gyerekekkel már nem járnak a tanárok pl a WC-re,ott egymás között vannak, a tanárok szeme nélkül.

És bizony kénytelenek egymás között megoldani a dolgot.

Azért kíváncsi lennék,hogy pl Te mennyi ideig hagynád,hogy terrorizálják a gyerekedet.Szívem szerint én mentem volna be és szedem szét a másik kölyköt,de valóban nem lett volna a legjobb megoldás.Ez nem egyszeri eset volt,de az osztály egy rész úgy meg volt már félemlítve,hogy nem mertek felnőttnek szólni.Én azt is nagy dolognak tartom,hogy az enyém elmesélte itthon és megpróbáltunk együtt megoldást találni.Először szépen és miután nem vezetett eredményre,másképp.Ne egy véres verekedést képzelj azért el,csak EGY ütést,de azt jókorát és azt is csak akkor,mikor megint elkezdte ütögetni.És miután még senki nem mert neki visszaütni,azt hitte ez mindig így lesz.Hát nem így lett.

Ezzel a probláma kezelve volt,többet nem fordult elő.De ha előfordulna,megintcsak ezt tanácsolnám.Nem azt jelenti,hogy visszaél a gyerekem a fizikai erejével,hanem azt,hogy nem engedi magát bántani,megalázni.