Nem csúfoltak szakadatlanul mindig és mindenhol. Csak azért emlegetem ezt anniyt itt a topikban, mert néhány hozzászólásból azt éreztem ki, hogy az megkeményíti az embert és felkészíti az életre. Annyit akartam mondani, hogy engem nem keményített meg, nekem rosszul esik még most is, ha valaki bunkó velem. Lehet, hogy nem sírom el magam mint gyerekkoromban, de ki mondja meg, hogy ez csak az évek számától van-e, vagy meg is keményedtem.

A gyerekek mindig találnak valami indokot a csúfolásra. Volt egy osztálytárasm, akit kecsupnak csúfoltunk. szegény gyereken rajtamaradt. Nem tudom, hogy mit kellett volna változtania. Talán ha kiverte volna a fogát 4-5 fiúnak az osztályból, talán meggondoltuk volna magunkat. Szerintem csak azért csúfoltuk, mert nem ideges volt, hogy így hívtuk. Engem azért is csúfoltak, mert lassú voltam. Persze igyekeztem, de ma se lettem egy "szpidigonzálesz". Aztán csúfolta azért is, mert egyszer rövidebbre vágta a borbély a hajamat. Aztán megszokták, én meg igyekeztem máskor elkerülni a borbélyt. Persze egy idő után "karhatalommal"  odavittek, mert sűrű és kemény volt a hajam, és egy idő után madárijesztőnek csúfoltak volna.