A magyar iskola sem a verekedésre és csúfolódásra nevel. Viszont nem biztos, hogy jó, ha rózsaszín szappanbuborékba zárod a gyereket. Felnőve kikerülhetetlen, hogy találkozzon valamelyik helyzettel.

Persze, vannak olyan iskolások, akiket megvisel a szülőktől való folyamatos távollét. Én ezt nem is vontam kétségbe. De elképzelem, hogy akkor milyen lehet annak a gyereknek, aki szülők nélkül közösségbe zártan hetente csupán néhány órát tölt...

Biztos, hogy sokszor előfordul, hogy nem akar suliba menni a gyerek. Ha viszont betegségtünetei vannak, akkor ott már komoly lehet a gond. De nem biztos, hogy feltétlenül az otthonoktatás segít - esetleg egy iskolaváltás (ha lehetséges!) megoldhatja a gondot. Ha mégsem, akkor szakember segítsége, és végső esetben közösségtől való megvonás, de akkor is magántanulói státusz, tehát szakképzett pedagógusok járjanak ki a gyerekhez! Gyakorolni persze a szülővel is lehet, de az ismeretek átadását én rábíznám a szakemberre.

Egy gyereket könnyű kiismerni, de nem hiszem, hogy hónapokon keresztül sikerül ugyanazzal vagy hasonló trükkel rávenni a tanulásra... Szerintem ugyanannál a gyereknél is szükség van a sokoldalú motivációra. Közösségben annyival könnyebb ez, hogy a kiskölköt már önmagában a többiek tevékenysége serkentheti.