U.P. (pr@mail.index.NOSPA-M.hu)
2004. augusztus 19., csütörtök 7:53


Medgyessy rászervezett egy kis kormányválságot az olimpiára nekünk. Pillanatnyilag úgy néz ki, hogy Kuncze meg megfejelte némi koalíciós kungfuval; elcsattantak az első barátságos fejrúgások, de várjuk ki a végét.

(Esztergomban meg nemzetközi tűzijátékverseny lesz ma - csütörtök - este, az is szép fényes lesz, és nagyokat pukkan.)

Valószínűleg igaza van a Fidesz oldalról magyarázó Rogán Antalnak, amikor azt mondja, hogy kormányátalakítás helyett kormányválságot sikerült kikavarni.

Az elég jól látható, hogy Medgyessy változtatásainak az égvilágon semmi értelmük. Volt valami handabanda arról, hogy ezzel az újradukkózott, optikaituningolt kormánnyal majd jól bevonul a történelembe valamiként, de hát ez még az átlagos kormányfői sületlenségek közül is kirí.

Lapátolnak, mint Csingacsguk a Niagarán... A Gyurcsány helyett beugró Baráth Etele nyilván csodát tesz a magyar sporttal, nem lennénk meglepve, ha holnaputánra föltámadna a férfi kéziválogatott, a kardcsapat perc alatt lezorrózná a világot, a kenusok/kajakosok (pláne!) meg úgy lapátolnának, mint Csingacsguk a Niagarán.

A sportminiszteri poszt különben is csak azért van, hogy oda lehessen sakkozni néha ezt vagy azt a pártkádert.

És vajon mi baj volt a hajnövesztőszer-gyártók körében oly népszerű munkaügyi miniszterrel, Burány Sándorral? Valószínűleg semmi. Inkább a párton belül ismét erősödő Szekeres Imrének kellett egy miniszteri poszt. (Egyre valószínűbbnek tűnik az a korábban csak megmosolygott verzió, hogy októberben Szekeres komoly kihívója lehet Hillernek az MSZP-elnökségért folyó versenyben.)

És mi baj volt Csillaggal? Nyilván ugyannyi baj volt vele (ha engem kérdeznek: sok), mint bárki mással: Lamperthtel, Draskoviccsal vagy Kiss Péterrel, de egy SZDSZ-est is büntetni kellett, nehogy úgy tűnjön, mintha az MSZP maga vinné el a balhét.

Nincs az a fékezhetetlen agyvelejű politikai elemző, aki követni bírná az MSZP különböző áramlatainak, frakcióinak, csoportjainak belső küzdelmét, erőviszonyait. Valószínűleg minden egyes MSZP-tag önálló platformot alkot, és mindenki a lakótelepi homokozókban kedvelt "mindenki mindenki ellen" elnevezésű játékot játssza.

Amióta Kovács is kapitulált, még nagyobb fejetlenség, mint valaha. Ebben a helyzetben a fönök nélkül maradt Medgyessy improvizálni kezdett. Korábban mindenki antipolitikus, technokrata miniszterelnöknek tartotta, sőt amolyan hobbikormányfőnek, aki elvállalta a fölkérést, mert megkérte néhány jó barátja, meg különben sem mutat rosszul az életrajzban négy év miniszterelnökség, és az asszony is ambicionálta nagyon. De úgy tűnik, időközben megjött a kedve a politizáláshoz. A latens riválisnak tartott Gyurcsány kinyírása már egyértelmű jel. Jön a gólem.

Ha az SZDSZ határozottabbnak és önállóbbnak tud mutatkozni, mindig szavazatokat nyer... Míg korábban az MSZP néhány meghatározó embere mondogatta, hogy Medgyessytől meg kellene válni még ciklus vége előtt, hogy egy új arc vehesse föl a verseny a már régi arcnak számító Orbánnal, addig mostan a kormányfő kezdte el kavarni a kártyát, és rájött, hogy éppen ő alakíthatja az MSZP-t, ha egy kicsit ügyes.

De nem ügyes.

Például kihagyta a számításból Kunczét, akinek elege lehet már a töketlenkedésből, meg abból, hogy a megkérdezése nélkül rakosgatják a minisztereket. Ráadásul veszítenivalója sincsen. Ha az SZDSZ határozottabbnak és önállóbbnak tud mutatkozni, mindig szavazatokat nyer. (Horribile dictu: egy esetleges előrehozott választás is kedvező lenne talán a szabaddemokratáknak.)

Ha nem akar igazán önállóbbnak mutatkozni, csak egy kis koalíciós csatát kirobbantva még jobb pozíciókat kiharcolni Medgyessynél - erre is jó esélye van. (Persze ezzel elvileg rontja a koalíció újraválasztási esélyeit, de hát őszintén: lehet még rontani ezeken az esélyeken?)

Egészen biztos, hogy a Szadesz-elnök fülébe is eljutottak azok a szoci sustorgások, amelyek szerint néhányan el tudták volna képzelni őt (mármint Kunczét) ideiglenes miniszterelnökként mindaddig, amíg az MSZP nem rendezi sorait, és nem termel ki egy normális 2006-os kormányfőjelöltet. A Medgyessy ciklusközepi leváltásán gondolkozó szocialista csúcsfejek ugyanis tisztában vannak azzal, hogy az MSZP pillanatnyilag képtelen volna elfogadható jelöltet állítani.

Amikor tehát a Szadesz kijelenti, hogy megvonja a bizalmat, akkor egész biztosan nem Csillag Istvánért küzd.

Szóval lehet, hogy a miniszterelnöki posztra játszik Kuncze? Az is lehet.

A koalíció viszont Medgyessy nélkül is koalíció marad... A bizalmatlanság értelmezhető olyan gesztusként is, hogy a szocialistáknak Medgyessy leváltására ajánl szövetséget az SZDSZ. A rendszerváltás óta mindegyik magyar kormány került hasonló helyzetbe: pártszakadások, koalíciós feszültségek miatt néhány napos kormányválságok mindig előfordultak. Mégis mind a három korábbi kormány kitöltötte mandátumát. (Az összes volt kommunista országok közül csak Magyarországon volt ez így.)

Valószínűleg ehhez az egyébként egyáltalán nem káros hagyományhoz most is ragaszkodnak majd a kormánypártok. Ha nem lépett ki a SZDSZ Horn idején, ha nem lépett ki a D-209-botrány idején, akkor miért pont Csillag István miatt lépne ki?

A koalíció viszont Medgyessy nélkül is koalíció marad.

Kuncze most kereshet valami partnert a túloldalon, mert Medgyessynek jelezte, hogy vele nem tárgyal koalíciós kérdésekről. Ez az MSZP-nek is szólt: hahó, tessék fölébredni, mert itten a lekvár teszi el a nagymamát! Vegyék már észre, hogy nem Medgyessy a párt főnöke, hanem a párt Medgyessyé.

Az biztosnak látszik, hogy nem Csillag István lesz a legnagyobb fiú, akit kiütnek ebben a dzsiudzsicuban. Az ország meg elmegy addig magától szépen, jobb is, ha egymással vannak elfoglalva.