Elnézést, kedves eftásak, de Szabolcsi Gábor remekének megtaláltam egy hosszabb (tán teljes?) változatát. Mivel úgy gondolom, a jó irodalomból sosem elég, következzen ismét Szabolcsi Gábor:
Szabolcsi Gábor
SZTÁLINÉRT MONDOM: VÁLLALOM
Ma lettem párttag. Megrendít és
Fölforgat velőig a szó,
Mihez hullámzó életemben
Nem volt még soha fogható.
Az elvtársak elébe álltam,
S mondtam, mi megterhelt: a mult,
Az elvtársak gondos szeméből
Szivemig roppant kéz tolult.
Lehántott rólam minden ócskát,
Megmért és ízekre szedett,
Hogy tisztán lássam magam, és
Megleljem harcos helyemet.
Emberek mértek. Szavaikban
A munkásosztály pártja szólt.
- Tudod, mit vállalsz! - Miközöttünk
Még nem akadt, ki meghajolt,
Mi vas vagyunk, a lélek vasa,
Az el nem ködlő öntudat.
A tétovák helyett is vívunk
Holnapba érő harcokat!
Hisz mi küzdöttünk Cáricinnál
A Krimben. Leningrád alatt, -
Sztachánov a mi erkölcsünkkel
Teperte le a szénfalat.
A mi erőnk ég, mint a máglya,
Terjed, mint kanócok tüze,
Velünk nől erősre az ember,
Velünk lesz teremtő keze,
Hogy akit düh, vad árulás,
Vakhit, önkény halomba tört,
Emberré emeljük az embert
Az aljas, romlott mult fölött.
Az elvtársak beszéltek hozzám,
Huszonnégy ifjú akarat. -
Láttam mögöttük szélesülni,
Szétomolni a falakat,
S a párthelyiség falain túl,
Túl városon, határokon,
Sztálinnak, mondtam, s a nagy Pártnak,
Tudom mit teszek, vállalom!
Vállalom, mert magamban mértem
Gondosan: mit jelent a Párt,
Mert aki önmagát vadássza
Az el is veszti önmagát!
Mert az önzés rabságba görbít,
A társtalanság szétlapít,
A Párt adott nekünk barátot,
S a szabadság szép napjait.
Sose éreztem ily szabadnak
Magam. A fojtó babonák
Helyett az osztály helyzetére,
Harcra tanított meg a Párt,
Az emberségem adta meg,
A vidám, harcoló erőt,
Mely biztos cél felé halad,
S nem törik le a cél előtt.
A gondolat éles hegyét,
Mely a dolgoknak mélyébe vág,
A szenvedély hevületét
Nevelte szivembe a Párt!
A tudatos, kemény fegyelmet,
Az önvizsgálat fegyverét,
A jövő széles terveit,
Mikben megszépül majd a nép,
A párt adta, szavára mozdult
Ujjá a vén társadalom:
Ezért, Rákosi életéért,
Sztálinért mondom: Vállalom!
