Na most jól letoltatok, talán meg is érdemlem, de...

 

De amikor én arról gondolkozom, hogy a demokrácia teljes verziója alkalmas-e minden rendkívüli állapot és minden gazdasági átalakulás levezetésére, akkor én, már ne is haragudj, nem Orbán Viktorra gondlok, nem vagyok ilyen provinciális, mert éppúgy látom ennek a - fogalmazzunk így - sajátos, efemer és kártékony jelenségnek a tragikus hozadékát.

 

 

A demokrácia intézményeit nem feltétlenül csak populista, (a pontosabb kifejezés helyett inkább azt írom, hogy) hivatásrendi, giccsdemagóg, gátlástalan figurák kritizálhatják, és nem feltétlenül abból a kiindulásból, hogy "miért jobb másoknak, mint nekem, pedig szebb és okosabb vagyok".

 

Talán ennyit megelőlegezhetünk egymásnak. Nem minden gondolatunk kötődik a magyar ugar pillanatnyi viszonyaihoz és a pénztárcánkhoz (legföljebb áttételesen).

 

 

Egyszerűen csak nem gondolom, hogy a demokrácia általunk adaptált változata helyesen alkalmazkodott egy rendkívüli válságszituációhoz.

 

Láttam, közelről, Oroszországot és látom Kínát. Látom a demokratikus modell alkalmazhatatlanságát Irakban és egyebütt. Látom, Afrika mit csinál a "prezidenciális rendszereivel", amúgy angolszász jogi alapon. Elítélem a gyarmati rendszer idő előtti megszüntetését.

 

Egyszerűen azt gondolom, hogy ennek a rendszernek ki kell dolgozni a különböző helyzetekre alkalmazható változatait, és helyeselhetőnek gondolom, hogy egyes helyzetekben ne a szabadságjogok euroatlanti értelemben vett teljességét garantáljuk. Időnként még Európában sem.

 

Ha e mögött megfontolás és konszenzus van, akkor a dolog nem veszélyes. Ha minden, az alapmodelltől eltérő megoldást anarchofasizmusnak vagy diktatúrának bélyegzünk, akkor nincs mozgásterünk.

 

Szóval vannak liberálfasiszták is.... nem kell bennünket minden gátlástalan diktátorral összekeverni :-).