Én nem akarom támadni a mundér becsületét. :-)

Sőt, én szeretném, ha a tanárok az otthonoktatásban is megtalálnak a helyüket. Mint módszertani tanácsadók, vizsgáztatók, magántanárok, stb.

Én is jártam tanárképző főiskolára -csak nem végeztem el- tudom, hogy mit tanulnak ott az emberek.

Azt tudatosítani kell, hogy teljesen más dolog az ún. "frontális" módszer mint az egyéni oktatás. Elsősorban minőségében más a gyerek szempontjából. A tanárnak -akár jólképzett, akár nem - kevés esélye van figyelni egyenként a gyerekekre. Csak a számonkérésnél derül fény az esetleges hiányosságokra. És mit csinál vele? Kap egy hármast, leül és lesz belőle közepes tanuló. Én legalábbis ezt tapasztaltam. Ha nincs megfelelő szülői háttér, akkor a gyerek nem fog jobban tanulni. A szülő tudja ugyanis a legtermészetesebben motiválni a gyereket. A tanár - tanuló kapcsolat nagyságrendekkel gyengébb kapcsolat ennél.

Én ismerek anyuka által oktatott gyerekeket. Nem láttam semmi jelét, hogy megromlott volna a kapcsolatuk. Sőt! Teljesebb és sokrétűbb kapcsolat volt - amennyire ezt én láthattam. Ezek a gyerekek 17-18 évesek voltak, az egyik újságírónak készült, már fel is vették az egyetemre. Tehát nem egy könyvmoly gyerek volt, aki el sem mozdult anyuka szoknyája mellől.

207i