Kedves Amet!

Szerinetem a hit lényege nem az, hogy félj a nevén nevezni dolgokat. Én kifejezetten szeretem nevén nevezni Jézust, az Atyát, és a Szent Lelket, vagy Szellemet, mert bár tudom, hogy egy személyt jelölnek, azt is tudom, hogy igenis a Bibliában külön, külön cselekvőként jelöli Őt a Biblia.

A Vagyok kijelentése Isten kijelentése saját személyére. Semmi köze az emberhez. Ez is egy tulajdonsága - Ő örökké volt, van és lesz.

A Szent akiről beszélsz nagyon valószínűnek hiszem, hogy maga Jézus.

Jézus igenis Isten fia, az Ige több helyen is így említi, akárcsak Jézus maga (Ti nem ismeritek az Atyámat, hiszen akkor hinnétek nekem...). Nem hiszem, hogy ember képes lett volna győzni. Azon tapasztalat nélkül, ami Jézusban volt, és a Szent Lélekkel való közösség nélkül (amihez mellesleg még a feltétlen tisztaság is kellett) - És miután megkeresztelkedék, leszálla rá a Szent Lélek galamb formájában (bocsánat, ha nem pontos).

Persze a gyöztesek gyülekezete, de nem Jézus, hanem az Ő egyháza, és Ő a mi főpapunk.

És senki nem látta az Atyát csak Én - szerintem ha Jézus kijelentéseit elolvasod egy kicsit figyelmesebben, rájössz, hogy nem volt Jézusnál nagyobb Szent Háromság hívő a világegyetemben. A Szent Háromság lényege szerintem (mivel nem vagyok teológus ez szimpla gondolat), hogy Isten egy személy, melynek a Bibliai megjelenési formái az Atya, Jézus, vagyis a Fiú, és a Szent Lélek, vagyis a Vigasztaló. Ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem Isten kijelentését?

Remélem ez a kis párbeszéd rábír a Biblia még mélyebb tanulmányozására, én is szeretném még jobban megismerni.

Tisztelettel,

sz_solt