Verlaine-vers két fordításban:


Őszi chanson

Ősz húrja zsong,
Jajong, busong
A tájon,
S ont monoton
Bút konokon
És fájón.

S én csüggeteg,
Halvány beteg,
Mig éjfél
Kong, csak sirok,
S elém a sok
Tűnt kéj kél.

Ó, múlni már,
Ősz! hullni már
Eresszél!
Mint holt avart,
Mit felkavart
A rossz szél...

/ Tóth Árpád fordítása /


Őszi chanson

Zokog, zokog,
az ősz konok
hegedűje,
zordúl szivem,
fordúl szivem
keserűre.

Fullaszt az éj;
arcom fehér;
s ha az óra
üt: zokogok,
régi napok
siratója.

S megyek, megint
hányódni, mint
az elárvult
zörgő levél,
mellyel a szél
tovaszáguld.

/ Szabó Lőrinc /


Kinek, melyik tetszik...:)