Sziasztok!

Ami a forditasokat illeti. Cserfaeknak igaza van abban, hogy az eredeti heber es gorog elesen kettevalasztja a szellem es lelek kifejezeseket. Bar mar en is megszoktam a Szentlelek kifejezest, de mar - egy ideje - tudom, hogy a Szent Szellem a precizebb forditas. Azert is fontos a szellem - lelek megkulonboztetese, mert enelkul (ha nem is mind, de) nehany ige erthetetlen (pl. a mar emlitett Zsid 4,12).

Ennek ellenere nem dobom ki a Karoli-forditasomat, de amikor lehetseges, akkor belelapozok mas forditasokba (pl. Csia), akar angolul is (pl. KJV, NIV, RSV). Mar csak azert is, mert tobb forditas eseten a nehezebb reszek is esetleg konnyebben megerthetoek.

Aztan eddig nem nagyon magyaraztatok meg, de mit jelent az embernek megutalni a sajat lelket? Hiszen a lelek maga az ember, akkor magamat utaljam meg, mikozben Isten pedig szeret engem?

Az viszont nem igaz, hogy az ember szelleme szemelyes lenne, mert ami szemelyes, azt a lelek hordozza (legalabbis Csia szerint).

Aztan azt nem hinnem, hogy a kijelentes megallna a szellemnel. Annak a szivig kell eljutnia (nemhiaba kell Istent teljes szivbol szeretni). Isten nem valami elgondolhatatlan, megerthetetlen dolgokkal tomi az embert. Sot, az embernek mindent az ertelme ele kell allitania (meg az iget is - nem hiaba mondja Pal, hogy 'gondoljatok meg' az adott dolgot), meg kell vizsgalnia mindent, es a sziv az ertelemtol kapott infok (na meg ami obelole jon ki) alapjan dont X dologrol. Ezert a szellemi dolgoknak is el kell jutniuk az ertelembe, es ha Isten Szelleme vilagossagot ad hozza, akkor ez ember valoban lat, es akkor valoban donteni kepes a sziv.

ActionMan