akkor a változatosság kedvéért:
Rimbaud
Első áldozások
5

Éjféltájt felriad az ablakban a fényre.
A holdsütötte kék függönyök szendere
s hő ünnepe közül a látomás kitépte;
vöröset álmodott. S az orra elered,

s szűznek érezve és gyöngének önmagát, hogy
istenben élvezze kísértet-kedvesét,
az éjre szomjazott, hol sejtett egek áldott
szeme előtt a szív fellángol és kiég;

az éjre, Szűzanyám, ó, te megfoghatatlan,
ki csöndbe áztatod az ifjú lázakat,
az éjre szomjazott, a nagyra, hol titokban
lázonghat s hangtalan a szív, ha megszakad.

S játszva Áldozatot s a mennyei menyasszonyt,
csillaga látta, hogy gyertyát emelve megy
az udvarra, ahol száradt egy kiakasztott
ing-kísértet, és fönn sötét kísértetek.