Rimbaud
Első áldozások
4

Aztán immár a Szűz csak a könyvbéli szűz lesz.
olykor megtörik a misztikus lendület...
S jön a sivár nyomat, mit rézbe lomha tű metsz,
s jönnek a förtelmes színű fametszetek.


Enyhén parázna vágy nő a kiváncsiságból,
hogy elborzassza a szűzen kéklő lepel
ártatlan álmait az égi tunikákról,
mikkel szemérmeit Krisztus takarja el.

És úgy, de úgy akar, egész kétségbeesve,
- feje a párna közt lélegzete akad -
búzni tovább is a villámló égi kegye,
nyála csorran...Homály ül kertet, házakat.

És nem bírja tovább. Felül; sajog az ágyék;
s elhúzza egy kicsit a kék függönyt az ágy
elől, hogy paplana alá szökjon a lágy lég,
hűteni tüzelő kebleit és hasát...
Somlyó György fordítása