Ofélia,

Tedd azt! :) A szobatársak szerencse kérdései. Nekem első évben, akik voltak, azokkal nem igazán jöttem ki, nem azért, mert bármi bajom lett volna velük, csak nagyon különböztünk és ebből adódóan kicsit feszélyezett volt a légkör. Második évben szerencsére úgy variáltunk, hogy egy szobába kerültem egy jó barátnőmmel, akit a fősulin ismertem meg és az úgy már sokkal jobb volt. Tanulni végül is lehet, ha valaki nagyon akar. Szerintem nem is ez a legnagyobb baj, hanem tényleg inkább a többszáz kilóméter a fővárostól, amit mellesleg hetente-kéthetene meg kell tenni vonattal.

A francia miatt irígyelek egy kicsit. :) Nekem nagyon tetszik, de sajnos pár szónál többet nem tudok franciául. Jelenlegi elgondolásom szerint elsősorban japánul szeretnék megtanulni, utána jön a kínai, utána a francia. XD Van itt önbizalom, mi? :) Angolul igazából azóta tanulok, mióta az eszemet tudom. A középfokút még gimiben letettem, de a felsőfokút csak jövő nyárra tervezem megpróbálni. Az idegenvezetés miatt úgyis egész évben lesznek angolóráim, de már most nyáron is angolozok naponta minimum egy órát a nemes cél érdekében. :) Németből nem vagyok valami penge, középiskolában tanultam 4 évig, de nem nagyon ragadott meg, úgyhogy én azzal nem szándékozom mélyrehatóbban foglalkozni. Szívesebben tanultam volna más nyelvet, ha lehetett volna, dehát nem lehetett. :) Aztán fősulin jött a finn, az jól ment mindig is és azt jól is tudom. A szigorlatom 4-es lett belőle, de az is vicc, hogy miért szigorlat, mikor továbbra is fogjuk tanulni? Ilyen is csak a Berzsenyin van. :)