Helyesen 2x8-as, vagy 2xS8-as filmről beszélünk, a dupla szó nem használatos az amatőrfilmes szaknyelvben.

A normál és a szupernyolcnál is létezett 1x8 és 2x8-as filmszalag. Az 1x8-asnál a 15 méteres filmszalagot kazettába helyezték, a 2x8-asok pedig 16mm széles nyersanyagok 7,5m hosszú filmszalagként ú.n. napfényorsón kerültek forgalomba.

Amikor lefutott a film a gépben újból be kellett fűzni és a másik felét is el kellett filmezni. A laborálás során a 16 mm széles filmet hívtuk (hívták) elő, száradás után egy kis készülékkel hosszában ketté kellett vágni, majd a megfelelő helyeken összeragasztani.

A 2x8-as technikának nagyon nagy előnye volt, hogy rengeteg trükköt meg lehetett vele valósítani: többszöri felvétel, úsztatás, képosztásos trükkök kompendiummal, stb. A kazetta erre nem volt alkalmas, mert amíg a 2x8-as gépben a filmet kocka pontossággal vissza lehetett tekerni akár a filmszalag legelejére is, a kazettában fogasdob híján csak pár másodpercnyi anyagot, már ha a kamera tudta egyáltalán ezt a szolgáltatást.