Na, tegyünk egy próbát, vizsgáljuk meg, mire jutunk, ha a Biblia igaz.

 

Kérdéseidre, hogy mi történhetett itt a válasz:

És beméne ott egy barlangba, és ott hála. És ímé lõn az Úrnak beszéde õ
hozzá, és monda néki: Mit csinálsz itt Illés? Õ pedig monda: Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregek Istenéért; mert elhagyták a te szövetségedet az Izráel fiai, a te oltáraidat lerontották, és a te prófétáidat fegyverrel megölték, és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek. És monda: Jõjj ki és állj meg <ezen> a hegyen, az Úr elõtt. És ímé ott az Úr volt elmenendõ. És az Úr elõtt megyen vala nagy erõs szél, a mely a hegyeket megszaggatta és meghasogatta a kõsziklákat az Úr elõtt; <de> az Úr nem <vala> abban a szélben. És a szél után földindulás lett; de az Úr nem <volt> a földindulásban sem. És a földindulás után tûz jöve, de nem <volt> az Úr a tûzben sem. És a tûz után <egy> halk és szelíd hang <hallatszék.> És mikor Illés ezt hallotta, befedé az õ arczát palástjával, és kimenvén, megálla a barlang ajtajában, és ímé szózat <lõn> õ hozzá, a mely ezt mondá: Mit csinálsz [vers 9.] itt Illés? És õ felele: Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregeknek Istenéért, mert az Izráel fiai elhagyták a te szövetségedet, lerontották a te oltáraidat, és a te prófétáidat megölték fegyverrel, és én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek. És monda az Úr néki: Menj el, térj vissza a te utadon a pusztán át Damaskusba, és mikor oda jutándasz, kenjed királylyá Hazáelt Siriában; És Jéhut, a Nimsi fiát kenjed királylyá Izráelben, és Elizeust, az Abelméholabeli Sáfát fiát pedig kenjed prófétává a te helyedbe.

 

No, ez történt.

Ugye, milyen egyszerű? Semmi komlikáció, minden érthető, nincs rejvény.

Szó szerint jó venni, nem kiragadni belőle, és más jelentést tulajdonítani neki (az Írás fel nem bontható), sem hozzátenni, hogy mit is akar jelenteni. Nincs ugyanis szükségünk arra, hogy valaki leírja, mit is jelentenek ezek, mert akkor az is megíratott volna igen biztos prófétai beszéddel.

 

Ahogy Illésről meg is íratott a tanulság nekünk: Hozzánk hasonló ember volt, és hittel imádkozott, és meghallgattatott az imája. Ez nekünk Illés tanulsága.

Ha valaki ennél többre vágyik, ne önelhívott okoskodó emberekre bízza magát, pláne ne azokra, akik le is írják ezeket, és mindenféle tanítások hányattatják az ilyesmiket keresőket ide-oda. Hanem az áll a Bibliában (megint csak Jakabtól), akinek nincsen bölcsessége, kérjen Istentől, Aki készségesen és szemrehányás nélkül ad. Bizony! Nehogy mi magyarázzuk meg annak, akinek erről a fentiekről bölcsesség kell, hogy mi van, kérje Istentől!

 

No, de hittel kérje ám, mert aki nem hisz, az ne is remélje, hogy kap. Ha meg saját gerjedelmére kéri (hogy bölcsnek kiáltsa ki magát, hogy sokan jónak mondják) nem kap, ezt is írta Jakab.

Szóval aki nem kap bölcsességet, megbukott, mert

– vagy gerjedelmére kéri,

– vagy nem is kéri,

– vagy nem hittel kéri, és akkor inkább hitét kéne megszereznie,

– esetleg neki ehhez semmi köze (mert itt e testben nem fogunk mindent tudni, mert csak rész szerint lesz a tudásunk).

Ha semmi köze ehhez (még Jézus sem tudott mindent, pl. az Atya előtti ülésrendet, vagy időket), akkor ne ugráljon, úgysem lesz módja azt hittel kérni, amihez semmi köze.

 

Tehát szükséges emberi magyarázat? Nem!

Tök felesleges ez a topicindító igyekezet, egyszerűen az történt, ami oda van írva. Itt is, máshol is. Ha titok, nos, Istenél a titok, embernek nem a titok, hanem a kijelentés (kérjen Istentől, ugye, milyen egyszerű?)

 

Tudom, pukkasztja az okoskodókat ez az egyszerűség, mindig is pukkasztotta őket, nem is őket hívta el Krisztus, sőt, Ő egyenesen lerontja az okoskodásokat. Ezt hát a farizeusok, meg az írástudók sem vették be Krisztustól, beszédében akár még a kákán is csomót kerestek volna, szanaszét keresték az írásokat, és közben nem ismerték meg a Dicsőség Urát, hanem megölték.

 

Jézus pedig így érvelt: meg van írva. Nem magyarázta, mit jelent, csak magával a ténnyel érvelt, meg van írva. Ilyen egyszerű, ez van, ha ez van írva. Pl., hogy istenek vagytok, akkor az van, akkor Ő is mondhatja ember létére, hogy Isten fia (Istentől isten születik, ez is volt ellene a vád (hogy ember létére Istenné teszi magát, azért is ölték meg, hogy Isten fiának mondja magát).

Nos, Jézus szerint, ha meg van írva, akkor azt jelenti, ami oda van írva. Ilyen egyszerű, és aki egyszerű szemű, bizony az az Ő tanítványa. Az írástudók, meg farizeusok, akik nem voltak egyszerű szeműek, kerestek és nem láttak, annyira nem hogy csuda, és közben mondták, hogy látnak, és sokanak vezetői Isten dolgában. Hát nem!

 

Ilyen gondolataim támadtak.

Tök felesleges emberek okoskodásait olvasgatni, tanúsítom, nagyon komoly bölcsességet ad Isten szerelmeseinek, én is hallottam ilyeneket (persze egy-egy embernek csak rész szerint) olyan komolyakat, hogy élmény volt, de kisfiamtól is többet tanultam, mint együttvéve az összes Bibliatanítótól, meg keresztény irodalomhoz tartozó szerzőtől együttvéve. Igaz, ehez alázat és halló fül is kell. És akkor hallja az ember a csendes szót, hallja kis gyermekektől, utcán, buszon, rádióban, folyóvízben, és örül, és gyönyörködik, és megindul, és együtt él Istenével, és Isten is vele, sőt, el is jön hozzá a Fiú és az Atya, és nála vacsoráznak, és nála maradnak...

 

De minek hozzátenni, meg kivonni, elforgatni, ami oly egyszerű? Próbáljátok csak úgy olvasni, ahogy oda van írva! De ne csak Illést, hanem a róla író Jakabot is! Hogy akinek nincs, kérjen Istentől, Aki készségesen és szemrehányás nélkül ad. Érteitek?

 

CSerfa