Pagliát volt szerencsém látni májusban. Trióban nyomta egy dobossal és egy szaxissal. Lett volna dolgom, de egy időre ott hagytam csapot-papot, mert nagyon szólt a banda. Nem hittem a fülemnek, mintha Alexis Korner valamelyik bandáját hallottam volna a hatvanas évek második feléből.

Semmi köze nem volt a későbbi nyávogásokhoz és vernyogásokhoz. 

Rohantam megvenni a CD-jét és 2 kislemezét.

A CD-n is jó, de más stílust nyom, mint a koncerten. Élőben lényegesen jobb volt. Úgy szóltak, mint egy rock banda. Épp a Colosseum jutott eszembe, csak mintha a billentyűnél Keith Emerson, vagy esetleg maga Isten ült volna. Utálok túlozni higgyétek el. Ugyanazt a megrendülést éreztem, mint a szombati koncerten.