kint voltunk tegnap néhányan Wiesenben, remek volt. sosem gondoltam volna, hogy ennyire jól meg lehet csinálni újra egy olyan zenekart, ahol az énekes halálából harminc éve folyamatosan kultusz van csinálva. Manzarek és Krieger rendesen múmiának néznek ki, viszont mindkettő úgy zenél, ahogy kell, Astbury pedig nem nyomul nagyon, előtérbe engedi az öregeket, viszont ha megjelenik, akkor nagyon durván bír emlékeztetni Morrisonra, a hangja szinte tökéletesen passzol (a mozgást begyakorolta, a külalakot megcsinálták a stylist-ok), nagyon nagy flash volt. korrekt volt a vetítés is a háttérben, jó volt a „kisegítő” ritmusszekció, és nettó két órát toltak végig... egy nem teljesen pontos setlistet kerítettünk, majd talán beírja a gazdája, ha hazaér.