A Kolosszeumon kb 6-7 métert kellett hátramenni az arányos hangképhez. Megint malőr: ekkora szabadtéri színpadhoz aok a pici gitáralapok, meg a kontroll. Ez így klubcucc volt. Viszont ha nem is minden volt a korláttól hallható, de ami szólt az nem volt szétszínezve mint hátul. Sajnos egy élő alapon történő klubbulihoz képest egy nagy bulit hallgatva mindenhol olyan villanyhangzás benyomása van az embernek. Ciccegő magas, durva dob, sziszegő gitár, billentyű és csattogó basszus, érdes ének. Ide kellet volna 2 lezli, 4 stack Marshall, de legalább egy dupla, talán a basszus elég volt. Talán. Lezli kimikrofonozás: A "fekete" lezliknek körbe nagy lyuka van. Mint köztudott, a nagy lyuk túl tág, nem elég élvezetes. Ha a lyuk elé tartunk egy mikit, nem túl közel és direktbe, tegyünk a túlsó nyílás elé valamit, hogy visszaverje a hangot, ne pulzáljon annyira. Én a gitártokokat szoktam szabadtéren. A basszus vagy mélyrotor elé úgyszintén. Ha egymiksis a jel, akkor az Allsoundnál eccerű a hejzet mert a két rotor közel van egymáshoz, a kettő közé kell a miksit helyezni. Tehát nálad is elölre, kb 10cm-re a cucctól, hogy hallja mindkettőt. A CX3-nak jobb a billentyűzete mint a VK-knak, de a legjobb torzítók, ring modulátor a VK7-ben van. Kíváncsi lennék a CX szkennerutánzatára. Ez minden klón legsebezhetőbb oldala. Ettől nem sikít pont úgy mint a Tarkusban egy cétízbé ott legfölül.