Nem, sajnos nem késtem le. Az az igazság, hogy engem annyira elszomorított a tegnap este, hogy alig tudtam utána elaludni, és nem hiszem, hogy valaha is el tudom felejteni... Bár kissé ambivalens ez a dolog, mert szerintem tényleg 'incredible' a kisöreg, hogy ilyen betegen (szerintem lázasan is), öregen így tudott játszani. Le a kalappal Jimmy bácsi előtt! Igaz, a koncert elején, mikor gondok voltak a B3-al, aztán a következő számot gyakorlatilag végig hamisan nyomta végig szegény,  én is majdnem elsüllyedtem a szék alá, annyira bűntudatom volt, hogy ebben az egészben részt veszek. Aztán később kicsit bemelegedett az öreg, mert elkezdett egyre jobb dolgokat belenyúlni. (Azért csak ő Jimmy Smith...) Aki maradt a koncert végéig, az hallhatta azt is, ahogy az 'I Got My Mojo Workin' '-t énekelte, szerintem nagyon benne volt az a mojo :)

A zenekar többi tagja egyébként tetszett, bár az öreg Philnek is kellett egy kis idő, amíg bemelegedett. Szerintem Babos sírt egy kicsit az elején, amikor nem nagyon akart összeállni az a Caravan... Viszont később annál jobb lett :)  A basszeros srác pedig nyilván nem Ray Brown-on nőtt fel de azért érdekesen kiegészítette a csapatot. A dobos munkája nekem nagyon bejött, még akkor sem vesztett az értékéből, amikor - egyébként nagyon profin - George Benson stílusban kezdett énekelni.

Technikailag: B3: No comment. Hangosítás: Szörnyű volt. A dob rohadt hangos volt, a basszust alig lehetett hallani. A terem: Szörnyű az akusztikája. Mintha egy repülőgéphangár-méretű lóistállóban ültem volna. (Hokedlin.) Nem baj, legalább nem kell 9500 Ft-ot kiadnom a Chick Corea koncertre...

Mindenesetre soha nem fogom elfelejteni az öreg Jimmyt, ahogyan a koncert végén a tolószékből integetett a közönségnek. Iszonyatosan szomorú pillanat volt.