Most leginkább sodródunk, nincs _igazi_ alternatíva, deficit viszont van mind szellemi, mind gazdasági szinten.
Így igaz. Megyóékban épp ezt szeretem: Doktor úr, én olyan határozatlan vagyok! Vagy mégsem ?

A klasszikus állami funkciókat a magyar állam a rendszerváltás óta egyre kevésbé látja el.
Mert a rendszerváltás elõtt hû de jól ellátta...

A mai magyar kisiskolás alultáplált, idegbeteg, csenevész, nem engedik eleget aludni, nulladik óráról lohol reggel hétre a húszkilós táskájával a gyengye, ferülő, csonthiányos gerincén, cipeli a táskáját és bolyong az osztálytermek között, ezután egy pocsék közétkeztetést követően fejfájósan, gyomorfájósan megy haza leckét írni. Nem olvas, a tanév túlnyomó részében hullafáradt, max. arra van ereje, hogy a tévé elé lerogyva nézze a hülyébbnél hülyébb sorozatokat...

Rég volt gyermekkoromra visszaemlékezve nagyjából mintha akkortájt is tök ugyanez lett volna a helyzet, csak akkor nem voltak sorozatok. Ez mondjuk pozitívuma volt a rendszernek, de ezzel nagyjából ki is merült a pozitívumok sora...

A tanárokat újabb és újabb központi továbbképzésekre taszigálják, így egy minisztériumi tisztviselő a fizetését újításaival megszolgálja, emiatt órák maradnak el, a tanároknak nincs idejük felkészülni...
Na ez sem ami találmány. Emléxem hogy kis fatornyos falucskámban elsõ, második osztály körül mi kísérleti matekot tanultunk, halmazelmélettel, kettes, nyolcas, tizenhatos számrendszerrel... Szó se róla, nekem késõbb nem jött ez rosszul, hogy a többiek mihez kezdtek vele az már érdekesebb kérdés...

ahol az _ember_ mint olyan szart nem ér...:-(
Mindig így volt e világi élet. Más kérdés hogy néha voltak idõszakok amikor az Átlag Polgár azt hihette (ha elég hülye volt) hogy fontos, persze akkor is nagy átverés show volt a dolog.