<i>Az emberek nagy tömegei rosszul választanak szakmát, vagy foglalkozást, hiszen a többség csak a pénzkeresés kényszer miatt végzi a munkáját.</i>

Na ja, én is sokat gondolkodtam már azon hogy el kellene menni indiánnak. Az ember csak felül a lovára, meglátogatja a legközelebbi bölénycsordát, lenyilaz egyet és megvan egy hétre a kaja. A gond csak ott van hogy errefelé a bölények lélekszáma igen alacsony, sõt ha az állatkertet kihagyjuk a számításból szinte 0. Így aztán kénytelen vagyok a kaját a boltból beszerezni amihez viszont elõzõleg programozással kell pénzt keresnem. Ez nem annyira jó választás, de ez van meg aztán nemigen tudok sem lovagolni sem nyilazni, a bölényt is sajnálnám, a programozásban meg elég jó vagyok, így kénytelen vagyok ennél maradni... hát igen, ez a pénzkeresési kényszer. De nem ez az egyetlen, ha túl sokáig távol vagyok a géptõl erõs hiányérzetem van, de akkor sem érzem jól magam ha sokáig nem programozhatok...

<i>A parlamenti választás után érdekes módon nagyon sokan letagadják, hogy a győztesekre szavaztak; sőt többen úgy gondolják, hogy hibáztak.</i>
Én speciel soha nem tagadtam le hogy kire szavaztam, pedig elõfordult már hogy csalódnom kellett a pártban amire voksoltam. De úgy gondolom hogy ezért nem feltétlenül nekem kell szégyenkeznem...