A feketerigó

A romlott káposztát anyám
- mivel utál ételt kidobni -
egy széthajtott újságpapíron

kitette az erkélyre. Tepsinyi
drapp káposzta a madáretetô
alatt - állati tetem hûlt helyén

nyüzsgô férgek. Más minden eltûnt:
kenyérmorzsa, napraforgómag, alma...
A káposzta érintetlen maradt.

...Három perc alatt szétfürödték.
Hernyókból összetákolt
lábain, mint egy pocsolyában,

tapicskolt a hím feketrigó.
És itta is fürdôje anyagát:
idônként ég felé emelte

fejét. Ilyenkor
alábbhagyott a drapp giliszták
repkedése. De csak pillanatra.

Hogy mosolygott-e vagy csak munka közben
nyílt szét a szája, mint egy delfiné -
sosem tudom meg. Egyszer a kôhöz fente csôrét.

Egy csôr, egy szem, két láb. Közötte
roppant törékeny volt, de kompakt,
mint egy nála nagyobb madár tojása.



Imreh A