Az egyik kocsimat félhavi fizumból vettem és félhavi fizumat költöttem rá. A másik kocsimat másfélhavi fizumból vettem és egy havit költöttem rá (de ezt a kocsit csak szerelemből tartom, itt nem számít annyira a ráköltött összeg). Mind a kettő 20 év körül jár és mind a kettő tökéletesen kielégíti az igényeimet (csak a légkondi hiányzik) és közel tökéletes műszaki állapotban vannak. A fentartásuk az kb. a havi fizum 15%-át viszi el (sokat megyek - sok benzin fogy).

Ennél többet nem ér egy autó szerintem. Mikor tönkremegy és már sokba lenne a javítás, akkor eldobom és veszek egy másikat. Nagyságrendekkel olcsóbban kijövök, mint bármely új kocsival.
(Az eddigi tapasztalatok szerint 2-4 évig bírja egy kocsi nálam.)

Persze a céges parkolóban sajnálkozva néznek rám a sok Picasso-ból meg 307-esből, én meg akkor nézek rájuk sajnálkozva, mikor 760 ezerért javítják ki nekik a törött sárvédőt meg 70 ezer egy kötelező szervíz.

Most gondolkodom egy légkondis kocsin így nézegetem a Saab 9000-ezreseket, de természetesen csak az elérhető áruakat (max. 1 milka), lehet az Alfámat becserélem egy ilyenre a közeljövőben. Bár az 1 milka az már erősen a "kurvára nem éri meg" kategória a kocsiknál szerintem (már amelyiket használják is - főleg ha Budapesten töri-zúzza az ember), de lehet ebből is szerelem lesz.