Miatyánk V.

"Ti azért így imádkozzatok:

Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;

Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.

A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.

És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;

És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól.

Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké.

Ámen!" (Mt. 6:9-13)

8. "És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól..."

A 20. hozzászólásban már részletesen ki lett fejtve ennek a sornak a mondanivalója. De az áttekinthetőségért következzen egy pár idézet onnan, és egy kis kiegészítés:

"Ma így mondhatnánk imánkban:

Istenem, kérlek, ne engedj rám olyan javító-nevelő feddéseket és próbákat, amik fájnak nekem, de ha szükségesek ahhoz, hogy megszabadíts a bűn fogságából, és hogy örök életet nyerhessek (akár másokért is), akkor mégiscsak engedd rám azokat a Te akaratod szerit. Jézus tömören és nagyon bölcsen fogalmazta meg a mintaimádságnak ezt a részét is. A teljes odaszánást, és a szükséges jellemfejlődés elfogadását foglalja össze benne...

Isten nem azért enged ránk próbákat, hogy elősegítse végleges elbukásunkat. Azért teszi ezt, hogy általuk is fejlődjünk. Csak akkor nyúl a "fájdalmas" próba fegyveréhez, ha az ember másként már nem megszólítható, vagy csak ezzel az eszközzel érhető el a további jellemfejlődés az Isten hasonlatosságának irányába...

... a kísértés nem Istentől származik (hanem Sátántól vagy az ember vele született, illetve felvett természetéből), de Ő engedi meg javunkra, és csak a szükséges mértékben."

A bűnnel megfertőzött ember számára sajnos nincs más út a komoly jellemfejlődés felé. De ezek a kísértések (próbák), bár most nemkívánatosak, mégis olyan cél elérésében eszközök, amiért érdemes alávetni magunkat Isten akaratának.

"... noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között, hogy a ti kipróbált hitetek, a mi sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dícséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor (az ítéletkor)..." (1. Pt. 1:6-7)