Szevasztok!

Érdekes volt elolvasni ezt a topicot. Már rég jártam erre, és akkor is más néven. :)
Épp a hódítással vagyok elfoglalva az utóbbi hetekben, de sajnos nem jött össze egyelőre. Kicsit hasonlatos hozzám a témafelvető srác, habár én pár évvel "ifjabb" vagyok, és nem vékony, szemüveges.
Amerre csak megfordulok, mindenhol nagyon kedvelnek, hogy milyen okos, kedves csávó vagyok. Informatikával foglalkozom, és kolléganőknek tartottam tanfolyamokat többször is. Magam is meghatódtam, hogy milyen meleg szavakkal köszönték meg a türelmemet, ajándék, puszi minden. :) Alapvetően nyugis, visszahúzódó fazon vagyok, de, ha feloldódóm meglepődök magamon is, hogy milyen szövegeket tudok lenyomni.
A vállalati IRC-en tartjuk a kapcsolatot a kollégákkal, kolléganőkkel - hasonló korosztály - és minden nagyképűség nélkül mondom, hogy többen is már hiányolnak, ha nem vagyok. A csajokat kábítom mIndenféle kedvességekkel, van amelyikkel szórakozóhelyen is voltunk, meg pizzériában, itt ott. Az egyiknek verseket írok emilben, s viszont, a másikkal másképp találtam meg a hangot. Egy kolléga, akivel nemrég haverkodtam össze legutóbb azt mondta, hogy nem mindennapi fazon vagyok. S mégis, én valahogy magányosnak érzem magam. Azzal, aki nekem igazán tetszene - mint nő, nem csak haverként, barátként -, valahogy nem találom a hangot. Van most is egy csinos csajszi, akit hajtok, de valahogy nem fogadja igazán, vagy csak túlreagáltam a kezdeti kis etyem-petyemet. Pedig még virágot is küldtem neki sok 10 km távolságba. Mindegy, még nem adom fel. :) Az egészet csak azért írtam, hogy nem olyan egyszerű társat találni, legalábbis a Galine-hoz hasonló lelkületű fazonoknak. Ja, én is jártam már pszichológusnál, de túl sokat nem ért a dolog... Szóval Galine, szerintem is először magunkkal kell megküzdeni valahogy. :)

u.i.: Jó az a kacsás kép. Nekem is az volt egy időben a névjegykártáymon, amit csak úgy legyártottam magamnak. :)