Lagúnák

Szokatlan a rossznak a jót tenni,

De szokatlan a jónak is a rosszat elvenni,

S a lagúnákkal feldíszített kopár táj,

Egy új érzést a szíved legmélyébe váj.

Lapos tetők, s viharzó érzések,

Kimondatlan megkopott kérdések,

Tikkasztó hőség, s föld alá bújt népek,

De ha velem vagy ezektől nem félek.

Ami a szívükön azt máris érzed,

S mert te más vagy, nem is nagyon érted,

Csak fogadd el, hogy Isten mindenkit szeret,

S minden teremtményét élővé is tehet.