Két meghallgatás után: soknak tűnik a művészieskedő felesleges gerjesztés, sikoltozás, nincs albumon belül arányban a jó pillanatokkal. Sajnos ez Robinson korábbi munkáinál vissza-visszatérő dolog (ekletáns példa pl. a Korn). Megszólalásra viszont a Disintegration óta nem volt ilyen jól szóló lemeze a Cure-nak (mondom ezt úgy hogy még csak az Eagles Records Empéhármát hallgattam). A hangszerek külön-külön is nagyon el vannak találva karakterre, erőre. Profi munka, hangmérnökileg óriási, producerileg viszont elszállós,komolyabb gyeplő kellett volna Smith bácsinak. Írhattak volna még egy-két középtempós cuccot, ami tompítaná az előző lemez(ek)hez való hasonlítgatást, mert már látom lelki szemeim előtt a vantús fikázó recenziót... Javaslat: egy hétig ne beszéljünk az új lemezről!:)))))) Mindenki hallgasson és hallgasson, és egy hét múlva szedjük ízekre! Egyébként ők is így csinálják, a végső mastering előtt készítenek kb. 15-20 keverési verziót, amibe aztán belehülyülnek, majd pihentetik a füleket 1-2 hétig, és újra előveszik... csak mi már sajnos nem tudunk belenyúlni, meg ejnyebejnyézni:))))