Kicsit hozzátennék a Hammond működéséhez: A hullámos szélű kerekek tényleg egy elektromos gitár hangkeltését utánozzák végtelenített módban. Ezek a kerekek kettesével vannak meghajtva a főtengelyről fogaskerekekkel meghajtott melléktengelyekkel. Van teljes hosszban egy olajteknő és textilcsíkok, amelyek a vályúból odavezetik minden csúszócsapágyhoz az olajat. Ebbe rendszeres használat során évente "motorolaj" kell! Meg a többi forgórészbe úgyszintén. Ez a színuszjel nem tökéletes és ez a jó benne. A jó Hammond, ha kihúzunk csak egy regisztert is, akkor billentyűnként eltérő halk háttépbrummogást és ciripelést hallunk. Ez a leakage zaj. Szóval az igazi felharmonikusok nem is elsősorban a húzóregiszterek állítgatásával hanem magától keletkeznek a hanggenerálás során. De ez után jön még a lényeg! 1945-től betették a scannert egy forgókondenzátor félét egy késleltető áramkörrel mechanikus vibrátót létrehozva. Ez is olajozást igényel. Ennek a chorus üzemmódja során a hangszín rendkívül éles, fémes lesz és olyan "kriptaszerűen" hátborzongtató. A nagy, klasszikus előadók a c3 üzemmódban többet használták hangszerüket mint símán, vibrátó nélkül. Ebben az esetben a fenti leakage is még jobban felerősödött és a billentyű lenyomásakor létrejövő kontaktusok kapcsolási zaja is lényegesen élesebb lesz. Szintén nem mellékes hogy 1955-től percussion effektet tettek a fölső manuálhoz. Ez a monofón oktáv v. kvint lecsengő hang (c3-al) nagyon plasztikus szólókra adott lehetőséget. A jazzisták szinte kisajátították, de a rockerek is szeretik. Emellett fontos még a csöves erősítés, a lényegesen virtuózabb játékra lehetőséget biztosító kocka (waterfall) billentyűzet és a vibrátó manuálonkénti választhatósága. (selectiv vibrato) Híres, ismert előadók (jazz, blues, rock, progresszív) csak a legritkább esetekben nem a fentiekre jellemző hangszereket használnak ezért felsorolásuk lényegtelen. Típusok: A,B,C,D,M,Rt Korábban írtam, a Native Instruments B4 programja igencsak jól érzékelteti a felsorolt jellegzetességeket. (brummogás, ciripelés, fémes scanner hang, ütős percussion) Nem helyettesít egy igazi hangszert, de segít annak megismerésében és beállításaival korrekt, valóságközeli hangzást produkálhatunk. Érdekes az ettől eltérő theatre-vendéglátós orgonálás, ami szintén komoly hozzáállást igényel, de más hangzással operál. Nekik jó a visítós, vinnyogós hangszín, az elvileg szélesebb hangspektum, ezért ők inkább a későbbi Hammondokat favorizálták, amelyek részben, vagy teljes egészében tranzisztorizáltak és elvileg, műszaki paramétereiket tekintve előreléptek a klasszikussá vált típusokkal szemben. E,H,R,T,X66,X77 Az X66 háromszor annyiba került mint egy B3-as pl. Elsősorban spanyol nyelvterületen hódított a trombitás hangja miatt. Ilyen előadó Klaus Wunderlich, Ole Erling....folytatás???? Üdv mindenkinek.