Csatlakozom a Trebitsch által elmondottakhoz.
Gavriló arra most nem térnék itt ki, hogy Heller Ágnesre vonatkozó személyes kitételeid milyen mentalitást tükröznek, a többségnek azt hiszem elég ha egymás mellé állítjuk a Te írásaidat az övével.

A Konrád levél féle pacifista megmozduláson azonban én magam is legalább annyira elcsodálkoztam, mint az Értelmiségi Nyilatkozat szerzői. A topicindítóval ellentétben nem vonom kétségbe annak az álláspontnak a létjogosultságát és nem hiszem, hogy akár egyik, akár másik nézet képviselőinek valamikor is szégyenkezniük kellene véleményük miatt. Ez a kor hitem szerint elmúlt, még akkor is, ha egyesek gyakran nosztalgiáznak utána - paradox módon nem ritkán a jobboldalról.

A csodálkozásom a pacifisták irányában némi kétkedést, sőt kétszínűséget is leplez. Hiszen én kissé álszent dolognak tartom béke után kiáltani egy olyan helyzetben amikor Európa határán etnikai alapon folyó tömeggyilkosság zajlik. Módszeresen. A hatalom által.

Álszent dolognak tartom békés tárgyalásokat követelni amikor - hogy Clinton találó szavait idézzem - "a temetők tele vannak Milosevic megszegett ígéreteivel".

Álszent dolognak tartom a békevágyat hangsúlyozni háború idején, amikor ezt a háborút kiváltó gyilkolás alkalmával sehol nem hallatták szavukat (vagy ha igen, mi volt az eredménye)

És legfőképpen álszent dolognak tartom azt, hogy békét követelnek a szenvedő albán nemzetiség számlájára, de vajon kiterjed-e a tudatuk arra, hogy mernének-e kiállni a békéért ha történetesen ugyanaz az állam, nem az albán, hanem a magyar kisebbség ellen művelné ugyanezt, mint Koszovóban ?!

Mégis azt hiszem Lengyel Lászlónak van igaza: Meg lehet ítélni erkölcsi alapon a történéseket, de nem érdemes, mert nem ezek a mozgatórugói....

bye

Donneck