A Miatyánk III.

"Ti azért így imádkozzatok:
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;
Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.
A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.
És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;
És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól.
Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké.
Ámen!" (Mt. 6:9-13)

6. "A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma." Talán eddig fel sem tűnt, hogy a Miatyánk végig többes számban szól Istenhez. Ha kéréseinkben csak magunkra gondolunk, akkor vagy nem értettük meg Isten akaratát, vagy nem akarjuk elfogadni azt. Isten arra hív el mindannyiunkat, hogy imádkozzunk, és aktívan munkálkodjunk is másokért (főként életünk példájával, s ekként az Istentől kapott fizikai és lelki javakkal is).

Bár Isten jól tudja, hogy mire van szükségünk, mégis szükséges testi és lelki (lelki kenyér = Isten tanítása, szava) javakat kérnünk Tőle nap mint nap. Ezért mondja, hogy "add meg nékünk ma". A naponkénti kérésekkel olyan lelki javakra (is) tehetünk szert Isten által, ami alkalmassá tehet mindannyiunkat arra, hogy betöltsük a szeretet törvényét. Ezekkel a rendszeres imákkal:
a, Tudatosítjuk magunkkal Istenre utaltságunkat,
b, Megszokhatjuk az engedelmességet,
c, Alázatra nevelhetjük kevélységre törő énünket,
d, + Isten olyan javakat mozgósít ilyenkor, amiket kéréseink nélkül nem adott volna meg, hisz döntéseinket (felhatalmazásunkat, ill. annak hiányát) tiszteletben tartja.