Ha ez az álláspont hivatalossá lép elő egy országban, akkor az számtalan esetben súlyos igazságtalanságokhoz vezethet. Ilyen esetekben az állam azt mondja, hogy ő előtte mindenki egyenlő, a magánéletben pedig mindenki azt csinál, amit akar. Ha akar, focimeccsre jár, vagy a strandra, ha meg akar, akkor vasárnapi iskolába, esetleg saját nemzetiségének nyelvét, kultúráját továbbadó foglalkozásokra. Ez a megközelítés még a legangolszászabb országban is ellentmondásos lenne, de Ká-Európában, ahol még mindig az állam körül forog minden, igencsak embertelen lenne.
Életünknek számtalan olyan pontja van, ahol alapvető jelentőségű, hogy az állam elismerje és elfogadja, hogy egy adott kisebbséghez való tartozás eltérő elbánást indokol. Például elfogadja azt, hogy iskolai tanulmányaink ne az állam hivatalos nyelvén, hanem anyanyelvünkön végezzük, vagy más, hivatalos esetekben is anyanyelvünket használhassuk: keresztelő, házasságkötés, szerződéskötés sat. esetén. Ez a minimum, azt hiszem. Ehhez pedig feltétlenül szükséges az, hogy az állam elfogadja polgárai identitásválasztását.