az első rész sem csattogott az eredetiségtől, így a folytatástól is csak annyit vártam, hogy rám ijesszen. ám sehogy se sikerült elszakadnom a gondolattól, hogy ezek a szellemek nem is gonoszak, csak rossz a marketingjük, így aztán a sorozatosan fel-feltünedező kísértetek inkább csak érdekesek voltak, mint sem félelmetesek. ennyit erről: para híján elmerülhettem a szépséges shu qi látványában, továbbá az öles melodráma és a butuska-buddhista magyarázat okozta trauma feldolgozásában. a folytatás is szépen fényképezett, s úgy tűnik, a pang tesók megszállottan vonzódnak a liftekhez és magasból ugráló öngyilkos-jelöltekhez. ja, és van lassú mozgású, hosszú hajú vizi szellemlány is.

1o/5