Az eltakart teher

Ha értenéd, ha látnád, soha fel nem vennéd,
Ha rád öntené búját, el nem viselhetnéd.
Ha egyszer megérted, könnybe lábad szemed,
Ha egyszer felfogod, te is nyújtod kezed.

Hordoz a te Urad minden terheddel,
Őriz Alkotód buzgó szeretettel,
S ha megfogod feléd nyújtott karját,
Elsepri a szél élted avarját.