és az utolsó off
melyel kivivom az örökös eltiltást!!!
ó , szoborba-fogant ideál,
te vastag és kövér asszonyi személy,
ki már komolyabb száz kilónál
kacérkodsz: téged szemlél, benned
gyönyörködik most a férfias izlés!
ki az az étvágy nélküli, ki téged csunyának vél?
ki az a szegény?
jöjj, kisértsd meg,temesd a te kövér s
hústól duzzadt körteemlőid közé
sápadt arcomat, rubensi szerető;
hadd pirosodjék ki hófehéren fénylő
bőröd áldott melegében, mielőtt végképp
megszégyenülnék a férfi- vénség
őszi borulatában! üdvözlégy, te százkilós
te mosolygós hasú tündér
büszkén vallom, lásd: te kellesz
nékem,drabális hús-szobor!immár
téged kivána méltó férfiképzelet