Áron vett szabadság

Réges-régen, a ködbe vesző múltban,
Szolgálat született egy verejtékes útban.
A vágyott, távoli boldog élet lett a cél,
S ím kard és páncél lett, a drágán vett acél.

Búfestette kard és páncél utat mutat,
Mit oly sok félő szempár egyre csak kutat,
De a nehéz, s hosszú útnak vége szakad,
S békeszózat hirdeti: Mindenki szabad!

Ám addig szádból kard jöjjön elő,
S legyen csak Tiéd a teremtő erő,
S kérünk, győzz értünk, erőtlenekért,
Bűnben elveszett teremtményekért.

Kiknek kard, kiknek seb, kiknek mind kettő,
S örök orvosságok lesznek mindebből,
Mert a verejtékes út nem hiába visz,
S békét lel már ma, ki a szeretetben hisz.