"jelenlegi formánkban nem lehetünk boldogok, mivel nem ez az eredeti természetünk."

Tehát büntetés. És tényleg lehet az életet optimistán nézni, mint "lehetőséget", de pesszimistán is, mint csapást. És ha belegondolsz abba, hogy nem dönthetsz úgy hogy nem csinálod, akkor szerintem szó nincs szabad akaratról, meg "lehetőségről". A MUSZÁLY nem lehetőség, hanem kényszer. Más szóval: Pokol.

Tényleg, mi történik ha valaki végleg feladja, és nem akar "visszakerülni az egységbe"? Van erre lehetőség?