Hogyan tudnának e sorok üzenetet hagyni,
Hogyan tudnának szívekben tüzet rakni,
Hogyan lehetnének igaz tanulságok,
Hogyan lehetnének örömre újságok?

Ó, szavaim erőtlenül koppannak,
Ujjaim görcsösen meg is torpannak,
S ha az én Uram meg nem segítene,
Erőt lelkem honnan merítene?

Ó, világosságba rejtőző hatalmas Kezdet,
Érlelsz, hogy legyen a szívünk edzett,
S Te forgatsz el mindent javunkra,
Te állítasz minket újra talpunkra.

Tégy kérlek minket munkásnak egymásért,
Formálj társsá valami újért és másért,
S ha titkaidat befogadjuk, áldott a Te neved,
S lesz a világ örömhintő sereg.

Őrizd, őrizd, mit kaptál, hisz nagy ára volt!
Ébredj, ébredj fel sok seregnyi holt...
S leomlik a titkokról a fátyol,
Előre, előre mind ki bátor...