A FALON INNEN ÉS TÚL
(2004)

Dolgozol, robotolsz, azt hiszed: boldog vagy;
Míg ők széttépnek, megölnek, gúnyolnak, becsapnak.
Egyszer csak rádöbbensz, hogy nem élet, mit élsz,
És nincs többé árnyékkép, félelem vagy remény.

Áttörsz a köréd épített sok-sok vastag falon
Melyek megvédtek, hazudtak és becsaptak nagyon:
Azt mondták: Az az élet, amit ott benn élsz;
Dolgozz, robotolj, és mindig csak remélj:

Reménykedj, hogy jobb lesz, ha sokat dolgozol,
Reménykedj, hogy jobb lesz, ha mindig csak mosolyogsz.
Reménykedj, hogy nem jó, ha szerelmet akarsz,
Reménykedj, hogy így jó, ha építed a falat.

De a reménynek vége, végre felébredtél;
Árnyékképek nélkül, immáron szabadon élsz.
Árnyékképek nélkül: szabad, mint a madár,
Árnyékképek nélkül várod a lassú halált.

Mert az élet nem más, mint fájdalom és bánat,
Függetlenül attól, hogy a falak ledőltek vagy állnak.
Függetlenül attól, hogy rab vagy, esetleg madár:
Az élet szar. És megváltás a halál.

/Gonzales/