BT harckocsi a T-26 mellett az 1930-as években a szovjet hadseregben legnagyobb számban alkalmazott könnyű harckocsi. A típus megnevezése az orosz Büsztrohodnij Tank ‹gyors harckocsi› rövidítésből ered. Az amerikai Christie szabadalma alapján épített, oldalanként 4-4 nagy méretű, önálló felfüggesztésű futógörgős alváz kitűnő terepjáró képességet és nagy sebességet biztosított. A BT harckocsikat nagy hatótávolság, viszonylag erős fegyverzet jellemezte. Ezen tulajdonságai alapján a BT harckocsikat olyan önálló páncélos és gépesített egységek számára tervezték, melyeket az ellenséges vonalak mögött, parancsnokságok, repülőterek, ellátóbázisok, stb. megsemmisítésére vetettek be. A gyenge páncélvédettséget a lemezek döntésével igyekeztek növelni. A nagyobb hadműveleti gyorsaság érdekében úton keréken is haladhatott. A BT harckocsin 1932-től teljesítménynövelő és fegyverzeti módosításokat végeztek. Legnagyobb számban gyártott változata a BT-5 és BT-7 volt. A BT harckocsi A-20 változatából kifejlesztett T-34 megjelenésével a BT harckocsi gyártását 1939-ben leállították. Mivel a II. világháború előtt a szovjet gépesített seregtesteket megszüntették, 1941-ben a BT harckocsikat tömegesen alkalmazták kísérő harckocsiként. Erre gyenge páncélzatuk miatt alkalmatlanok voltak, ezért súlyos veszteségeket szenvedtek. A T-34 elterjedésével a BT harckocsikat kivonták a harcból. Megmaradt példányaikat hídvető-, vegyi harckocsiként és más, különleges feladatokra alkalmazták. 1932-1939 között a BT harckocsi különböző típusaiból 7 275 készült.

De te is utánanézhettél volna...