Testvért keres árva gyermek,
Piciny szívét nyomják terhek.
Terheit de meg osztaná,
De erre társat nem talál.

Múlik az idő, s kezdi érteni,
Vállait nem kell félteni,
Hisz terhei személyre szabottak,
S a segítők előre adottak.

Kamaszként mégis dacos lesz,
S ő is a tiltott fáról vesz,
S tudatlanul, rossz gazdaként,
Kezdi el felnőtt életét.

Ám előre elrendelt vendég,
Ébresztgeti óvón, gyengén,
S értéket lel a régi gyermek,
De jöttek neki újabb terhek.

Frissen kapott tudást másokért,
Jó gazdának hívják már sokért.
Terheit is tudja, miért kapja,
Javára mindet egy Úr forgatja.

Röppennek a napok s az évek,
Megváltozik körötte az élet,
De feltör egy régi vágyálom:
Testvérem hol találom?

Ám az úton tovább lépve,
Igyekezve biztos révbe,
Hittel lépet lépésekkel,
Testvért talál kérdésekkel.

S a keskeny úton lépve,
Egy célért az Urat kérve,
Mindenekért terhet visznek,
S élő reményt újra hisznek.