Szia acsd!

Én most olvasgatok a buddhizmusról, és nemrég kezdtem el jógázni. Van ebben az egészben valami hozzám közel álló, de ugyanakkor valami idegenség érzés fakad a nyelv miatt. Olyan egy picit, mintha meg kéne tanulni egy idegen nyelvet, még ha csak egy kezdő jógás könyvet forgat az ember, akkor is.

Mindez a mantrákról jutott eszembe. A könyv, amit olvasok, leír néhány mantrát, de mind idegen nyelű, ezért nem használom.
Az OM-ot gyakorlom, mely elvisz a belső reakció megfigyeléséhez, ez működik. Saját, magyar nyelvű mantrákat gyártottam. Ez segít megfogni a tudatot, hogy ne csapongjanak gondolataim, és egy lecsendesülést és belső örömöt hoznak.
Neked nem probléma az idegen nyelv? Könnyen megbirkóztál vele?
Úgy látom, ahogy olvasgatom a könyveket, hogy muszáj megtanulni a szavakat, kifejezéseket ahhoz, hogy gördülékenyen tud értelmezni, mert ha nem teszed, mindig vissza kell keresgetni, olyan szótárazás-szerűen, és ez jelentősen lelassítja az értelmezést. Persze aki sokat olvas, nyilván automatikusan rögzülnek a dolgok. De gondolom ez sok idő. Én még nagyon az elején járok. Irtó nehéz szövegek, de fogva tartanak. Csak idő, idő, idő...

Úgy gondolom, hogy szép és érdekes világ ez, de a hétköznapi gondolkodástól messze van.
Elfordul a szokványos megközelítési módtól, alapjában rendíti meg az érzékszerveink által környezetünkről sugallt képeket. Tömény filozófia és logika.
Sok türelem, és idő, gyakorlás, míg „leülepedik, kikristályosodik” az emberben. A tudat lassú-lassú változása. Most olyan, mintha tudathasadásos lennék.

Üdv: et