megnéztem: itt van Anne Besant válasza:

Az egyik ilyen elkülönített csoport, akiket a Secret Doctrine Asuráknak nevez, és akikr?l mondják, hogy az emberi faj fejl?désével személyesen össze vannak kapcsolva; akiket Lucifer vagy Sátán néven ismerünk, és akik mint emberi lények is testet öltenek. Az els? bolygó láncról jöttek át. Ez az a lánc, amellyel a planetáris fejl?dés, melyben részt veszünk megkezd?dött. A jelenlegi földlánc a negyedik a sorban az ezt megel?z? harmadik a holdlánc volt. A szóban forgó lények az els? bolygóláncon fejl?dtek és a fejl?dés különböz? fokain a földön a negyedik fajban jelentek meg és igen szoros összeköttetésben voltak az u. n. Sötét Arc Uraival, ezekkel a híres atlantiszi mágusokkal, akikr?l a teozófiai irodalomban sok szó esik, és akikr?l kés?bben itt is szó lesz. Ezeket most egyel?re azonban hagyjuk figyelmen kívül.
A következ?kben tárgyalt sötét hatalmak azok, akik a küls? természettel függnek össze, és akik úgy a fizikai, mint a magasabb világokban m?ködnek, akik az emberek közül fejl?dtek, és akik végül azok közé jutnak, akiket fekete Mágusoknak neveznek.
Az els? dolog mid?n azokat a Sötét Hatalmak néven összefoglalt nagy hierarchiákat és típusokat tanulmányozzuk, hogy megszabaduljunk attól a gondolattól, hogy ezek az un. gonosz, vagy rossz er?k. Ezek a szavak „ rossz” és „gonosz” természetes kapcsolatban vannak az emberi fejl?désben és igen határozott és világos értelmük van. Igaz, hogy az esetek nagy részében azok is amiket rossznak nevezünk, de nem ez az alapvet? eszme. Ha csak úgy tekintünk rájuk, mint valami rossznak képvisel?jére, akkor sohasem lesz egy egészséges gondolatunk sem a természetben való helyükr?l és munkájukról és mindig valami elvetend?re, vagy erkölcstelenre gondolunk, aminek pedig semmi köze sincs a világban végzend? munkájukhoz.
El kell fogadnunk azt a gondolatot, hogy a természetnek két oldala van, de mindkett? Isteni, ez a nézet szükségszer?en következik abból a felismerésb?l, hogy csak egy létezés van, ahonnan minden ered. Ha ezt egyszer felismertük, akkor megértjük, hogy az isteni természetnek ez a két megnyilvánulása lényegében nem lehet gonosz. Meg kell próbálnunk, hogy kivessük elménkb?l a gonosz fogalmát, mely a közönséges keresztény felfogásában az ördöggel azonos. Ne keverjük bele azt az elméletet sem, mely ördögb?l bukott angyalt csinált, nem csak a szenteknek, hanem magának Istennek ellenfelét, - ami igen különböz? két dolog.
Ne zavarjuk össze gondolatainkat a természet két vetélked? erejér?l szóló Zoroasztriánus ideával sem. Inkább menjünk vissza ahhoz a korábbi eszméhez, amit a Zoroasztriánus hitvallásban megtalálhatunk, ahol a második Logosz két szellemre oszlik. E két szellem oly jellemvonásokat mutat, hogy most anyagnak és szellemnek nevezhetnénk azokat, vagy létez? és nem létez?knek; megfelelnek a szanszkrit Sat és Asatnak, a természet két nagy erejének, a vonzásnak és taszításnak. Úgy tekintsük ezeket, mint megnyilvánulásaikban ellentéteseket egymással, de mindketten Isten Törvényének céljáért dolgozva.
Azt is mondhatnánk, hogy a sötét er?k a dolgok anyagi oldalát képviselik. Könnyen felismerhet?, hogyan jött kés?bb a fejl?dés folyamán az anyag a rosszal összeköttetésbe. De nem szabad elfelejtenünk, hogy a fejl?dés egyik felében az anyagi fejl?dés az, amit jónak tekintünk, és amit most jónak gondolunk, a spiritualitás tekinthet? rossznak; azaz a jó és a rossz relatív kifejezések a fejl?désben és mindig a fejl?désnek bizonyos fokára vonatkoznak, amellyel éppen foglalkozunk. Amelyik ezzel a fokkal összhangban van, amelyik el?segíti az isteni célt a fejl?désben, erre az egyre lehet a rossz kifejezést alkalmazni.
Fel kell ismernünk azt is, hogy a fejl?dés tulajdonképpen egy kör. Mid?n eléri a mélypontot, és azután irányát megfordítva felfelé kapaszkodik, ahol el?bb leereszkedett, az ami egyezett az isteni Akarattal a lefelé haladó íven, az ellentétes a felfelé haladón, míg az ami egyezik az isteni akarattal a lefelé haladón, ellentétes vele a felfelé haladón. Mindaz, ami ellen most küzdeni igyekszünk mindaddig, míg a fejl?dés a középpontot el nem érte, el?segítette a fejl?dést, úgy hogy azok, amiket most sötét hatalmaknak nevezünk, ugyanazok, amelyek a törvénnyel egyetértésben m?ködtek és el?segítették a világ fejl?dését addig a pontig, ahol az élet felfelé fordul és elkezdi visszafelé való haladását. Leghelyesebb a határozatlan pozitív és negatív, vagy a szellem és anyag kifejezést használni, ha eltekintünk attól az értelmezést?l, hogy az anyag szükségszer?en rossz.
A fejl?dés korai fokain, még saját bolygónk jelenlegi fejl?dési periódusában is, de még inkább a fejl?dési köröket tekintve, a fejl?dés anyagias, materializáló irányzatú volt, az anyagnak megszilárdulása, s?rítése volt a feladat és minden, ami elkülönülést és az anyag s?r?södését segítette el?, a fejl?dés érdekében m?köd? er? volt. A kés?bbiekben fehérnek nevezett er?k a konstruktív er?k, a szellem és az élet oldalán. Másfel?l az elválasztható, mállasztó, romboló er?k a fejl?dés kés?bbi folyamán fekete er?kké válnak. Mindkett? egyformán isteni megnyilvánulás és mindkett? a világegyetem kiformálásán dolgozik, csakhogy különböz? vonalon dolgoznak. Van egy bizonyos id? a fejl?désben, mid?n tisztán látni, hogy azok az er?k, melyek a korai fokokon segít?k voltak, már akadályoznak, de ebben az akadályozásban is lényeges dolgot cselekszenek a világ, s?t a világegyetem el?rehaladása érdekében.
A következ? dolog, hogy megértsük, miszerint a világegyetemben minden mögött ott van az élet és a természetben minden folyamatot intelligencia irányít. Természetesen ezek a hierarchiák lefelé haladva mind inkább kisebbednek és a legalsó fokon náluk az öntudat igen fejletlen, de mégis jelen van.
A természetnek élet oldala, melyet sötét- oldalnak is neveznek, a lényeknek igen magas hierarchiáiból áll, a bámulatos intelligenciának legmagasabbika teljes és tökéletes öntudatossággal m?ködik és az isteni célt a világban a romboló és materizáló er?k felhasználásával szolgálja és különösen a rendszer keletkezésének korai napjaiban tevékeny. Mindenütt láthatjuk munkában ?ket, mint a taszítás aktív erejét, amint a formákat, a kombinációkat egymás után kényszerítik ki úgy, hogy a megel?z? lerombolásával alkalmat adnak a konstruktív er?knek új kombinációk létrehozására. A konstruktív er?k tehetetlenek lennének ebben a korai id?kben, de a destruktív és taszító energiákat a naprendszer anyagának óriási tömegébe ezek a sötét hatalmak öntötték bele.
A rettent? természeti katasztrófákat, melyek a világ felépítésében oly nagy szerepet játszottak, a vulkánikus kitöréseket, földrengéseket, melyekr?l jelenlegi, aránylag rendezett világunknak fogalma sem lehet, mind a sötét er?k energiái hozták létre abból a célból, hogy újabb és újabb, tökéletesebb és tökéletesebb világok keletkezzenek.
Megértettük tehát, hogy a munka, amit ezek végeztek, ez az elkülönítés, s?rítés és anyagiasítás szükséges munka volt, s?t ha kés?bbi korszakok álláspontjából tekintjük, akkor alapvet? munka. A nehézség ott kezd?dik, mid?n az ember is megjelenik a színen és a különböz? szenvedélyek is szerepet kapnak a játékban.
Igaz, hogy a jelen- korban az önzésnek a durva alakjai legtöbbünk számára sérelmesek, de az is igaz, hogy vannak közöttünk típusok, akiknek az önzésre igen nagy szükségük van a fejl?désükben. Még vannak közöttünk emberek, akiknek a fejl?désükhöz arra van szükségük, amit a természet sötétebb oldalának kell neveznünk, és ha túl gyorsan hatjuk ?ket e fölé, ha sok tekintéllyel és er?szakossággal ítéljük el ?ket ezért, akkor az eredmény az lesz, hogy késleltetik ?ket fejl?désükben, és megakadályozzák, hogy kin?jenek ebb?l a helyzetb?l, mely bár rendkívül kellemetlen, de nem kevésbé szükséges és a maga helyén helyes is.
A lényeknek ezek a hierarchiái, akik a fejl?dési rendszernek, - legyen az bolygó lánc, fejl?dési kör, bolygó periódus, vagy faj – els? felében oly aktívak voltak, amint a fejl?dés tovább haladt, az emberi faj számára természetszer?leg mint hátráltató er?k jelentkeztek, és pedig kétféle következménnyel. Azok, aki küzdöttek ez ellen, küzdelmük következtében gyorsabban növekedtek, akik engedtek nekik, azok megakadtak az emberi fejl?désben és oly ösvényre léptek, mely oda vezet, amit mi fekete mágiának nevezünk.
Nézzük most milyen hatással vannak a Sötét Er?k azokra az emberekre, akik közönséges egyszer? életet élnek. Nem bánnak velük úgy, mint egyénekkel. Soha sem fordul el?, hogy a hétköznapi ember közvetlen támadásoknak legyen kitéve a természeti sötét er?k részér?l. A körülöttünk kísért? ördög ideája tévedésen alapszik, bár az asztrális világban vannak fizikai testükt?l megfosztott lények, akik bizonyos mértékig beleavatkoznak az emberi ügyekbe és megpróbálják, hogy a saját egyéni kielégülésükre gonosz és helytelen utakra tereljék az embereket. Olyan emberek ezek, akik a szenvedélyeiket nem képesek kielégíteni az asztrális világban fizikai testük hiányában, és hogy mégis némi kielégüléshez jussanak, az emberi faj alacsonyabb típusaival keresnek összeköttetést, és oly cselekedetekre ösztönzik ?ket, melyeket magukra hagyva nem követtek volna el.
Az úgy nevezett b?nhullámok ilyen ösztönzéseknek a következményei. A fenti értelemben tehát beszélhetünk kísértésr?l. Ugyanez áll az öngyilkosságokra vonatkozólag is. Ezekben az estekben tényleg beszélhetünk bizonyos nyomásról, melyet az asztrális világ alacsonyabb régióiból gyakorolnak az emberi halandókra. A Sötét Er?k inkább a tömegekkel, mint az egyénekkel tör?dnek. Ahol már megkezd?dött, ahol a rossz már kikezdett néposztályokat, vagy típusokat, ott el?segítik a rossz hullámot. Sokszor nemzeti nehézségeket hoznak létre. A tevékenységnek ez a fajtája, ami nagyrészt állandóan m?ködésben van, végeredményben a jó érdekében m?ködig, mert gondoskodik oly állapotokról, melyekben a küszködés folytán az erények kifejl?dnek, és amely küzdelem az embert er?ssé teszi. Ezek az általuk kiküldött er?k, melyek úgy látszik mintha a világ kárára szolgálnának, oly er?k, melyek ellenük lázítják az emberek fejl?d? isteniségét és minél er?sebbek azok az energiák, melyek ellen ennek az istenségnek síkra kell szállni, annál gyorsabban fejl?dnek is azok.
Ebb?l az okból a Kali Yugában a Vaskorszakban leggyorsabb a haladás. Nem lehet fejl?dni, ha nincsenek akadályok. Az Aranykorszakban a haladás igen lassú volt. De a sötét Er?k diadalmaskodása idején igazi és nagy spirituális haladásban volt részük. Ugyanez a helyzet a visszavonultságban és a világban eltöltött élet között. A visszavonultságban eltöltött élet, melyet sokan oly kívánatosnak tartanak, inkább nyugalom ideje mint haladásé, inkább a termés betakarításának, mint a megvetésnek az ideje. Az életküzdelemben érhetünk el igazi haladást, és ha visszatekintünk a múltba, egyes emberek éltébe, akkor tapasztalni fogjuk, hogy a visszavonultságban letöltött élet csak el?készület volt egy új küzdelmes életre.
Hogy az un. ellenséges er?k valójában barátaink, azt hamar megtanuljuk az okkult életben. Csak azok, akik a tagadás ösvényére lépnek, azok nevezhet?k valójában rosszaknak. A kezd? fokai ennek az ösvénynek eléggé ismertesek ebben a világban, - saját magunk megfontolt el?nybe részesítése mások kárára, mások érdekeivel való nemtör?dömség. A mai kereskedelmi élet valóságos iskolája a fekete oldalra képesít? tanítványságnak.
Azok, akik küzdenek a Sötét Er?k ellen, megtalálják az akadályokban minden lépésüknek biztonságát, mert ilyen akadálynak rendkívül nagy értéke az, hogy arra kényszerít minket, hogy lábunkat az elért magaslaton megvessük, miel?tt feljebb hágunk. Megóv a túl gyors haladástól, ami veszélyes lehet, és megóv attól, ami az életben a legszomorúbb: az ember, aki túl gyorsan haladt el?re, de nem tudta megtartani az elnyert helyet, emberi gyengeségei miatt. Ezek a gyengeségek pusztulnak el a megel?z? küzdelemben. Különösen ha már haladottabbak vagyunk és mindinkább tudatában vagyunk nekik, mindinkább növekv? ellenténykedéseik a legnagyobb szolgálatunkra vannak.
Azok pedig, akik velük tartanak, olyan emberek lesznek, kiknek magasabb testeik túl hamarosan merevvé, fejl?dés képtelenné válnak. A magasabb ösvényen a mentális és különösen a kauzális testnek növekvésre képes állapotban kell maradnia. Azon tény folytán, hogy a kauzális test folytatódik, növekvésre képes állapotban való megtartása sokkal nagyobb fontossággal bír a haladásunkban, mint bármi is, amit asztrális és mentális testeink érdekében megtehetünk. A kauzális teste a közönséges gonoszkodások (b?nök), alacsony érzelmek nem érintik, nem árthatnak neki. A legtöbb, amit az érzelmek tehetnek, ha bizonyos mentális er?vel vannak telítve az, hogy a kauzális test növekedését meggátolják, a megsértett régióban. Az Egó magasabb érzelmek er?inek fejl?désükhöz igen plasztikus kauzális testre van szükségük s az a veszély áll fenn, hogy túl hamar merevvé lesz.
Ha az egyén növekedésében elért bizonyos magaslatot, az önzés sokkal veszélyesebb lesz a számára, mint addig, mert a kauzális testet az „Én – alakító” képesség fejleszti. Az intellektuális önzés, vagy a magasabban fejlett érzelmek önzése sokkal veszélyesebb, mint annak alsóbbrend? és inkább visszataszító megnyilvánulásai, mert a magasabb vechikulumokat (eszközöket, járm?veket) támadja meg. Ha a kauzális test képtelen lesz a növekedésre még miel?tt az ember a buddhikus világot elérte volna, akkor elkerülhetetlenül a fekete mágia útjára fog térni. A fekete mágusoknak jellemz?je, hogy a kauzális testük merev, s?r? s az élet nem járhat keresztül kasul rajta. Így börtönné válik, melybe az élet be van zárva, ahelyett hogy hasznos burok legyen, melyen át készségesen szétsugározz minden irányban. Ezért oly rendkívül fontos az önzetlenség és a szeretetnek magasabb alakjai, ha az ember fens?bb fejl?désér?l van szó.
A fekete mágus meg akarja ?rizni elkülönülését, s ezt csak úgy teheti meg, hogyha ellenáll annak a fejl?désnek, mely oda törekszik, hogy a kauzális test kiterjeszt? képes, áthatolható és hajlékony legyen. Amint a jobb oldalon haladó ember az egyesülésre törekszik, úgy a baloldalon (baloldali úton) lev? célja az elkülönülés. Ezt néha fekete Nirvánának is nevezik, ellentétben az egyesülés, beolvadás és a béke Nirvánájával.
A Fekete Mágusok tehát a fejl?dést a most elért ponton akarják megállítani, és nem akarják megengedni, hogy felfelé haladjon a második íven, amely a magasabb világokban való tökéletes egységhez vezet.
Most egy különös ponthoz érkeztünk. Azok, akik a buddhikus világ határán vannak, azok nem maradnak meg állandóan az el?bb említett állapotban. Egyik másik belátja az intellektus erejénél fogva is, hogy az egység elkerülhetetlen, s hogy az er?feszítése, hogy örökre elkülönülve maradjon, nem célszer?. A fekete mágusok többsége jelenleg még nem ismeri fel a tényt, hogy elkerülhetetlenül el kell bukniuk, de azok, akik egy lépéssel el?bbre jutottak az intellektus fejl?désében, felismerik, hogy az egység elkerülhetetlen és ezen intellektuális megismerés ereje által a mentális világoknál magasabb világokat is elérhetnek.
Mily különös ezeknek a helyzetük a világ fejl?désében. Meggondolt felismerése annak, hogy amit tesznek, annak végül el kell buknia a hosszú úton, de egyúttal felismerése annak is, hogy az, amit tesznek szükséges a fejl?dés teljességéhez, hogy kell valakinek lennie, aki eljátssza az ellenállásnak ezt a szerepét, hogy a növekedés biztos és teljes legyen. Úgy hogy a legnagyobbak ezek közül, a nagy Sötét Testvériség tagjai oly emberek, akik elérkeztek ahhoz a ponthoz, ahol felismerték a dolgok lényegét s elfogadták a szerepet, melyet a valóságban oly soká játszottak, avégb?l, hogy együtt m?ködjenek a fejl?dés érdekében, azáltal, hogy er?feszítésre késztetik a legfejlettebbeket.
Maria Corelli „A Sátán Keservei” c. könyvében megérezte a Sátán igazi eszméjét. Ebben a könyvben a Sátán, bár igyekszik az embereket rossz útra téríteni, de mindig örült, ha ez nem sikerült neki. A nagy Sötét Testvériség tagjai nem kívánják, hogy az emberiség legel?rehaladottabb tagjai elbukjanak. Megtesznek minden lehet?t, hogy elbukjanak, mert ezt a szerepet kell játszaniuk, meggondoltan, de szomorúan vállalván magukra a Karmát, amit okoznak maguknak s feláldozván magukat, hogy akkor is végig játsszák a szerepet, melyre fejl?désük egész tartama által képessé tették magukat s felismervén azt is, hogy mivel vétkeztek, vakságuk miatt b?nh?dniük is kell. Különös változás ez az utolsó pillanatban, de elkerülhetetlen, mid?n az intellektus odáig fejl?dött, hogy áthatol az illúziókon és meglátja a dolgok lényegét.
Ez a nagy Sötét Testvériség tehát nagy részben hordozza a világ fejl?désének a terhét, s így valóban isteni munkát végez, és ezt igen hatásosan végzi. Magára vállalja az okozott baj által következend? b?nh?dés fájdalmát és aránylag igen rövid id? alatt megy keresztül nehéz szenvedéseken.
Edvard Carpenter egy költeményében a Sátánról, az ember küzd a Sátán ellen, és ez által viszi el?bbre a fejl?dését, úgy hogy ahányszor is juttatja ?t a földre a hatalmas küzd?társ, mindannyiszor felemelkedik, mindig er?sebben a bukástól. „Minden fájdalom, amit az egyik testben szenvedtem, az er?vé lesz a következ?ben, ami javamra fog válni,” mondja a költ?.
S van a Sátán szomorúságának egy része, amit a Sátán misztériumának is nevezhetünk. Minden szolgálatra kész er? a természet sötét er?ivel folytatott harcból keletkezik. Más dolgokat más úton is el lehet érni, de az, az er?, hogy szolgálatra képesek vagyunk, az a sötét er?kkel vívott harcból keletkezik és nem a fehér er?k segítsége folytán. Haladni lehet, és er?t kaphatunk, fejl?désünket is követhetjük, de hogy méltóvá legyünk a világon, akkor le kell mennünk az alvilágba is és meg kell küzdenünk a Sötét Hatalmakkal és bizony sokszor el is bukni, míg végül diadalmasan felemelkedhetünk, mint az élet és a halál urai. Ez az a sötétség mely körülveszi az Ember megfeszített Fiát, és ez a Halál árnyékának völgye, melyen az emberiség mindegyik megváltójának keresztül kell mennie. Nincs más út elnyerni a Megváltó helyét, csak azokkal való küzdelemben, akik ellenállnak és csak a fájdalom töviskoronáját hordozva lehet megtanulni, hogy hogyan gyógyíthatók meg az emberiség szenvedései, és hogyan lehet levenni az emberiségr?l a fájdalom terhét.

Atlantisz pusztulása