Nna, kezdődik.

A kocsim átadása 20-ára volt kitűzve. 20-án délután hívtam a kereskedőt, hogy mi van. A szavaiból úgy értettem, hogy a vizsgáztatás és az okmányiroda van vissza. 21-én vagy ma lesz kocsi. OK.

Én - komolyan véve az ígéretüket, miszerint tartani tudják a határidőt - már jó előre bejelentkeztem holnapra váltózár beszerelésére.

Ma - ismét az én érdeklődésemre, egy másik munkatárstól - kiderült, hogy a kocsi vámpapírjait várják éppen, utána mehet vizsgázni és okmányirodába. Itt kezdtem úgy érezni, hogy vagy hülye, félsüket és félvak vagyok, vagy valaki nem mond igazat.

Igazából nem volna sürgős a kocsi, de nagyon bosszant, hogy mások szopnak miattuk. Ahova bejelentkeztem, ott megborul a szerelők napirendje. Hívogatnak a biztosítótól, hogy mikor küldöm az adatokat. Haver napok óta haptákban áll, hogy amikor hívom, vigyen az autóért. Gondolni is rossz arra, mi lenne, ha nem szabadúszóként dolgoznék, hanem mondjuk szabadságot kellene kivennem emiatt.