Hibás a következtetés.
Itten már nem a Fidesz jövőjéről folyik a vita, hanem csak az agóniájának a hosszáról.
Demokratikus viszonyok között a one man show eleve halálra van ítélve, - és hát lássad be: ez a versenyző már egy fáradt, beteg versenyző.
Vannak még szép elképzelései, miszerint ő akar lenni Kádár János, meg egy akol, egy pásztor meg hasonlók, de egyedül maradt, harcostársai már nem bíznak benne és kidőltek mellőle, az új erőszakosok pedig már sz*rnak a kollégiumi szép napokra. Nem duma kell nekik, meg magasztos lelkifröccsök, - nekik pozíció és pénz kell, nekik nem jutott a lóvé vastagjából, se bányájuk, se szőlejük, se az a kis megtakarított pénzecske, - hát villogó szemmel várják az alkalmat, amikor a vezér majd eléggé meggyöngül és ki lehet hívni egy vidám marcangolásra.
Széjer elül Brüsszelben, a Tompi kinyiffant, Áder rázza magát, mint a sértett primadonna, - elkényelmesedett és elerőtlenedett, kiüresedett banda ez már,- már lopni sem tudnak úgy, mint régen.
És ott áll a sarkon csattogó fogakkal a kis sakál, néha-néha már odakap a véknyukhoz, -várja a Nagy Dögöt, hogy ha elhullik majd nemsokára, akkor farokfelcsapva rohanhasson, - ő lehessen majd az állatok királya.
A csordát azért fáradtan és koncepciótlanul még néha ide-oda terelgeik, löknek nekik egy kis csámcsognivalót, de ma már maguk sem tudják, hogy mit kellene kezdeni velük, meg az idióta lelkesedésükkel. Azok meg még bőgnek a vezényszóra, - de őszintén: mit lehet ott várni, ahol egy pszichopata szinházi rendező a vezérkolompos?...
Add fel cipo, és lépj be a Szociáldemokrata Pártba.
A Szűrösére gondoltam...
:O))))