Én másképpen látom a dolgot.
Én nem azért nem vagyok a forradalom híve, mert nincsen marketingje a megújulásnak, hanem azért mert vér folyik közben.
Alapvetően pontosan azért nem folyt vér, mert úgy gondoltuk, úgy láttuk, úgy hittük, hogy a rendszerváltásnak nem azok lesznek a haszonélvezői, akik az elmúlt rendszerben "helyzetben" voltak, hanem mi magunk, akik eddig nem voltunk helyzetben, most mi fogunk helyzetbe kerülni.
Ez a hit, ennek a lehetőségnek a megcsillanása verte ki mindenki fejéből az öldöklésnek még a gondolatát is.
A következőt idéznem kell, mert egy kicsit zavaros:
Azt meg hogyan kell érteni, hogy az ország nem szabadult meg a régi uraitól? Mert ha a termelőeszközök tulajdonosait tekintjük az ország urainak, akkor hol volt itt '89 előtt az Audi, a Suzuki, a Nokia, sorolhatnám, akik ma a nemzeti össztermék elég jelentős hányadát adják?
Méirt kellene a termelőeszközök tulajdonosait tekinteni "urainknak"?
Mi magunk vagyuk a magunk urai, a hatalomba pedig azok kerülnek, akiket mi magunk abba beleültetünk.
A korábbi rendszerben nem választhattunk, vezetőink uralkodóink voltak, maguknak osztották a hatalmat maguknak.

Hogy mi lenne a jó megoldás?
Hál' Istennek, ha csak nem történik valami borzalmas dolog, nem lesz fizikai értelemben vett összecsapás, de a rendszerváltás messze nem történt meg, és nem lehet megúszni, hidd el!