Mellébeszélsz.
'89-ben Orbán és a Fidesz nem számított számottevő politikai erőnek, a legtöbben pusztán egy maroknyi fiatal jelentéktelen és komolytalan társaságát látták benne.
A komancsok el is mulasztották megtömni a soraikat az embereikkel.
Ez a "tetszettek volna forradalmat csinálni" szlogen érdekes dolog.
Érdekes benne az, hogy a "forradalom" nélküli átmenet most hibaként zuhan vissza a rendszerváltó pártok nyakába, sőt úgy tűnik, az MSZMP erénye lett csupán, mintha azért adta volna át a hatalmat, mert hirtelen elkötelezett híve lett volna a parlamentáris demokráciának, mintha Magyarország érdekeit nézve döntött volna a békés hatalomátadásról.
Szó sincsen erről.
Két lehetősége volt akkor az MSZMP-nek.
Vagy átadja a hatalmat ellenállás nélkül, vagy elveszik tőle erővel, de azt nem biztos, hogy megússzák.
Hogy a kérdésedre válaszoljak, hogy miért nem tetszettünk forradalmat csinálni?
Azért, mert az emberek (jómagam is) elhittük a sorsnak, hogy belső zavargások nélkül is fel tudjuk számolni a szocialista társadalmi rendszert és úgy gondoltuk, az akkori események eredményeképpen többé nem tér vissza a régi hatalom.
Lebecsülte mindenki az akkori hatalmat és túlbecsülte saját ítélőképességébe vetett bizodalmát.
Most látszik, hogy '89-ben csak adminisztratív rendszerváltás történt, a jogi keretek változtak, ami nem lebecsülendő eredmény, de az ország nem szabadult meg régi uraitól.
Ha az elmaradt forradalom hiba, akkor azt be kell látni, de szerintem még mindig kisebb hiba, mintha tényleg forradalomnak nevezhető eseményeket kellett volna történelmünk lapjaira felírni.
Azt viszont vérlázítónak tartom, hogy bárki a szemére vesse bárkinek a békére és békés megoldásokra való törekvését.
Ne kiálts farkast!