A HALÁL KÖZELE

Ó az este: gyermekidők sötétlő falvain elbolyong.
A rétek alatt a tó
dagad a bú dögvészes sóhajától.

Ó az erdő: halkan lezárja barna szemét,
a remete csontszikár kezéből
pompás napok bíbora, íme, elhull.

Ó a halál közele. Imádkozzunk.
Langy vánkosokon ma éjjel eloszlik
a bús szeretők tömjéntől sárgult, karcsú teste.

(Dsida Jenő)